Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

— Gazdasági, ipari munkás — 45 az 1923:XV. t.-c. kenyér és péksütemény kihordását ipari munkának minősíti. (1938. Hb. 15.) Hasonlóképen a kifőzésben alkalmazott mindenes, mert az ilyennek munkája ugyan háztartási természetű, de ezt a munkát ipari üzem érdekében és részére folytatja. (XII. 674. Hb.) Intézménynél alkalmazott főzőnő. Minthogy a m. kir. Honvéd Rokkantház és Hadirokkant Otthon a hadirokkantak elhelyezésére szolgáló állami jóléti intézmény, következőleg az annak érdekében főzőnői minőségben teljesített szolgálat nem tekinthető a magánháztartás, vagy gazdaság körüli szolgálatnak s igy az ily szolgálati jogviszony nem az 1876:XIII. és az 1907:XLV. t.-c. hatálya alá eső cselédi viszony, ennélfogva általános magánjog szabályai alá eső e magánjogi jogviszonyból származó követelés a rendes bíróság elbírálása alá tartozik. (1935. Hb. 68.) Kereskedelmi kertészetben alkalmazott napszámos. A kertművelés és különösen a „kertészetben" végzett termelői munka, annak minőségére tekintettel gazdasági és nem házi (háztartási) munka. Az 1884:XVII. t.-c. 183. §-ának a) pontja kimondja, hogy a kertművelés, amennyiben leginkább saját termékei feldolgozására és eladására szorítkozik, nem esik ennek a törvénynek hatálya alá — ipari (kereskedelmi) tevékenységnek sem minősíthető. A kertészetben végzett munkája után tehát a munkavállaló vagy gazdasági cseléd, vagy gazdasági munkás. (XII. 675. Hb.) Nyárilak kertésze gazdasági cseléd (XII. 646.766). L. fentebb. Gazdasági munkás. Az 1898:11. t.-c. 1. §-a értelmében annak, aki nem cselédi minőségben gazdasági munka teljesítésére szerződik, igazolvánnyal kell bírnia. A hivatkozott törvénycikk 46. §-ának 1. bekezdése értelmében az ily szerződés alakszerűséghez nincsen ugyan kötve, azonban ennek a szakasznak 2. bekezdése szerint az a szerződés, amelyet a munkaadó oly egyénnel köt, akinek munkásigazolványa nincs — bár annak használatára köteles volna — a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. Ha a munkavállaló fő kereseti forrása a gazdasági munka s így az 1898: II. t.-c. 1. §-a értelmében munkásigazolvánnyal kellett bírnia, továbbá nincs adat arra, hogy a kertészetben végzett munkája idején munkásigazolványa volt, akkor munkabérkövetelése az 1898:11. t.-c. 46. §-a értelmében közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető, következőleg követelésének elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (XII. 675. Hb., XIII. 670. Hb.) Túlságosan általánosan fogalmaz tehát a Kúria, amikor kimondja, hogy a mezőgazdasági munkások munkabér iránti követelése az 1898:11. t.-c. 31., 60., 72. §-ai szerint rendes bíróság hatáskörébe nem tartozik. (C. P. II. 239/1937.) Gazdasági munkaszerződés tartalmi hiányai. Az 1898:11. t.-c. 8. §-a azt mondja ki, hogy a „nem ezen törvényben meghatározott módon kötött szerződésekből eredő igények a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthetők". A rendelkezés tekintetében azt kellett eldönteni, hogy a „törvényben meghatározott mód" a szer-