Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

— Közüzemi alkalmazottak — 25 hogy nyugdíjasait a szóbanforgó bizosító intézetek a saját terhükre vették át. Ámde az 1927: XXI. t.-c. 225. §-ának eredeti szövegezésű 3. bekezdése helyébe lépett — tehát azt hatályon kívül helyező — 1928 : XL. t.-c. 179. §-a kifejezetten kimondja, hogy az ellátás feltételei és mérve tekintetében továbbra is az Országos Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottai nyugdíjintézetének a szabályait kell alkalmazni azokban az esetekben, amelyekben a nyugellátás jogcíme kizárólag az 1928. január 1. előtt teljesített pénztári szolgálat. Azonos álláspontot foglalt el az 1934. Hb. 22. 8. számú határozatában a Hatásköri Bíróság; a m. kir. Közigazgatási Bíróság pedig hasonló értelemben döntött a 49/1933. K., az 1533/1933. K. és az 1045/1935. K. számú határozataiban. Ennélfogva a felmerült hatásköri összeütközést nem a Közigazgatási Bíróság, hanem a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. (XII. 641. Hb.) Nem tartozik a Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottainak nyugdíjigénye a rendes bíróság elé sem (XII. 510.), bárha az elbocsátás idején érvényben volt szabályok szerint követelésüket rendes bíróság előtt érvnéyesíthették, mert a 132.500/1925. N. M. M. sz. rendelet 73. §. 1. bekezdése és 82. §-a a rendes bíróság hatáskörét megszüntette. (XII. 510. Hasonló: XI. 561., XII. 914.) b) Polgári egyének illetmény- és nyugdíjigényei. A közüzemi alkalmazott (pld. a városi elektromos müvek üzemvezetője) magánalkalmazott és illetményeit rendes bíróság előtt peresítheti, még akkor is, ha a városi szabályrendelet másként rendelkezik. (C. P. II. 1355/1937.) Államvasúti alkalmazottak. Nincsen olyan törvényes rendelkezés, amely a m. kir. államvasúti alkalmazottak és hozzátartozóik ellátási ügyeit a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörébe utalná és a Közigazgatási Bíróság hatáskörének kiterjesztését a jog és törvényhasonlatosság elvének alkalmazásával az 1896. évi XXVI. t.-c. 19. §-a egyenesen kizárja. De nem tartozik az ilyen igény a rendes bíróság hatáskörébe sem. Ez a nyugdíjra irányuló igény — figyelemmel a m. kir. államvasutak és az alkalmazottai közötti jogviszonyra — magánjogi természetű, amelynek elbírálása tulaj donképen a rendes bíróság hatáskörébe tartoznék. Minthogy azonban a törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 7.200—1935. M. E. számú rendelet 89. pontja oly hatásköri rendelkezést tartalmaz, hogy a m. kir. államvasutak alkalmazottainak nyugdíjügyében — minden más eljárás kizárásával — a m. kir. államvasutak igazgatósága és végsőfokon a m. kir. államvasutak nyugdíjintézeti bizottsága határoz, és így van olyan törvényes jogforrás, amely a m. kir. államvasutak alkalmazottainak magánjogi természetű nyugellátási ügyeiben a rendes bírói útat — a m. kir. Kúria 31. sz. polgári jogegységi döntvénye szerint is — joghatályosan kizárja, a m. kir. államvasutak alkalmazottainak nyugdíj-