Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)
24 — Közszolgálati alkalmazottak — zik, hogy a m. kir. állatorvost vágatási biztosi teendőiért vagy a községgel egyességileg megállapított átalányösszeg, vagy a község által szabályrendeletileg megállapított szemledíjak illetik meg. E szemledíjakat azonban nem a felektől közvetlenül, hanem havonkint a község pénztárából veszi fel. A fenti rendelkezések szerint tehát a m. kir. állatorvos a községi húsvizsgálati teendők ellátására a m. kir. földmívelésügyi minisztertől csak engedélyt kap; a húsvizsgálati teendőknek a községben való ellátásához azonban a község részéről külön megbízatás vagy megállapodás szükséges és a szemledíjak megállapítása is vagy egyesség útján, vagy pedig községi szabályrendelettel történik. Mindezekből pedig kétségtelen, hogy községi alkalmazottnak kell tekinteni — de csupán a községi húsvizsgálat körében — a m. kir. földmívelésügyi miniszter engedélye alapján arra vállalkozó m. kir. főállatorvost is, akinek ez olyan külön megbízatása, amely az 1900: XVII. t.-c. 10. §-ának s. pontja értelmében állami tisztviselői állásával összefér. (XII. 655. Hb.) A Közigazgatási Bíróságról szóló 1896 : XXVI. t.-c. 27. §-ának 1. pontja — eltérően ugyané törvény 83. §-ának 1. pontjától, amely az állami tisztviselők hasonló igénye felől a hatáskör szempontjából megszorítólag intézkedik — a közigazgatási funkció végzésére hivatott községi alkalmazottaknak, illetménye, — ellátása és részeltetéséből eredő igényeket egészen általánosságban, tehát arra való tekintet nélkül utalja a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe, hogy a járandóság jogszabályon, avagy kölcsönös megállapodáson alapul-e. (1928. Hb. 54., 1932. Hb. 64. és 1934. Hb. 95.) (XII. 655. Hb.) Ha az állami tanár az államtól megbízást kap, hogy más — szintén részben az állam által fenntartott városi — iskolánál óraadó tanári minőségben működjék: akkor külön megbízatáson alapuló szolgálatot lát el, erre is kiterjedő tanári esküje alapján. Az óradíjkülönbözet iránt támasztott követelése tehát nem valamely magánjogi jogviszonyból és nem is a várossal, hanem az állammal szemben fennálló közjogi, közszolgálati alkalmaztatásból származó követelésnek minősül. Különben is a szolgálati viszonynak és az arra alapított követelésnek közjogi jellege szempontjából közömbös az, hogy az alkalmazás az állam, vagy közjogi testület által fenntartott tanintézetnél történik, kivéve, ha egy közszolgálatban nem álló egyén alakszerű magánjogi szerződés mellett nyer alkalmazást. (XI. 620. Hb.) Aki azonban nem az Országos Munkásbiztosító Intézetnek, illetőleg az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, hanem a volt Országos Munkásbiztosító Pénztárnák az alkalmazottja, vagy nyugdíjasa, arra az 1927: XXI. t.-c. 125. §-a nem vonatkozik. Igaz ugyan, hogy az 1927 : XXI. t.-c. 225. §-a szerint a volt Országos Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottainak nyugdíjintézete felszámojlt és vagyona az Országos Társadalombiztosító Intézet és egyéb ott megnevezett biztosító intézetek között osztatott fel, továbbá,