Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

24 — Közszolgálati alkalmazottak — zik, hogy a m. kir. állatorvost vágatási biztosi teendőiért vagy a községgel egyességileg megállapított átalányösszeg, vagy a köz­ség által szabályrendeletileg megállapított szemledíjak illetik meg. E szemledíjakat azonban nem a felektől közvetlenül, hanem havon­kint a község pénztárából veszi fel. A fenti rendelkezések szerint tehát a m. kir. állatorvos a községi húsvizsgálati teendők ellátá­sára a m. kir. földmívelésügyi minisztertől csak engedélyt kap; a húsvizsgálati teendőknek a községben való ellátásához azonban a község részéről külön megbízatás vagy megállapodás szükséges és a szemledíjak megállapítása is vagy egyesség útján, vagy pe­dig községi szabályrendelettel történik. Mindezekből pedig kétségtelen, hogy községi alkalmazottnak kell tekinteni — de csupán a községi húsvizsgálat körében — a m. kir. földmívelésügyi miniszter engedélye alapján arra vállal­kozó m. kir. főállatorvost is, akinek ez olyan külön megbízatása, amely az 1900: XVII. t.-c. 10. §-ának s. pontja értelmében állami tisztviselői állásával összefér. (XII. 655. Hb.) A Közigazgatási Bíróságról szóló 1896 : XXVI. t.-c. 27. §-ának 1. pontja — eltérően ugyané törvény 83. §-ának 1. pontjától, amely az állami tisztviselők hasonló igénye felől a hatáskör szempontjá­ból megszorítólag intézkedik — a közigazgatási funkció végzésére hivatott községi alkalmazottaknak, illetménye, — ellátása és ré­szeltetéséből eredő igényeket egészen általánosságban, tehát arra való tekintet nélkül utalja a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe, hogy a járandóság jogszabályon, avagy kölcsönös megállapodáson alapul-e. (1928. Hb. 54., 1932. Hb. 64. és 1934. Hb. 95.) (XII. 655. Hb.) Ha az állami tanár az államtól megbízást kap, hogy más — szintén részben az állam által fenntartott városi — iskolánál óra­adó tanári minőségben működjék: akkor külön megbízatáson ala­puló szolgálatot lát el, erre is kiterjedő tanári esküje alapján. Az óradíjkülönbözet iránt támasztott követelése tehát nem va­lamely magánjogi jogviszonyból és nem is a várossal, hanem az állammal szemben fennálló közjogi, közszolgálati alkalmaztatás­ból származó követelésnek minősül. Különben is a szolgálati vi­szonynak és az arra alapított követelésnek közjogi jellege szem­pontjából közömbös az, hogy az alkalmazás az állam, vagy köz­jogi testület által fenntartott tanintézetnél történik, kivéve, ha egy közszolgálatban nem álló egyén alakszerű magánjogi szer­ződés mellett nyer alkalmazást. (XI. 620. Hb.) Aki azonban nem az Országos Munkásbiztosító Intézetnek, illetőleg az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, hanem a volt Országos Munkásbiztosító Pénztárnák az alkalmazottja, vagy nyug­díjasa, arra az 1927: XXI. t.-c. 125. §-a nem vonatkozik. Igaz ugyan, hogy az 1927 : XXI. t.-c. 225. §-a szerint a volt Országos Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottainak nyugdíjintézete felszá­mojlt és vagyona az Országos Társadalombiztosító Intézet és egyéb ott megnevezett biztosító intézetek között osztatott fel, továbbá,

Next

/
Thumbnails
Contents