Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

22 — Közszolgálati alkalmazottak — nös megbízással alkalmaz. E kellékek bármelyikének hiányában közszolgálati jogviszony nem forog fenn (1929. Hb. 37—7., 1929. Hb. 58—4., 1930. Hb. 50—10., 1931. Hb. 11—7., 1933. Hb. 14—4. és 1936. Hb. 5—9.) (XIII. 621. Hb.) Aki hivatali esküt vagy fogadalmat nem tesz, azt közszolgálati alkalmazottnak minősíteni nem lehet s közszolgálati jogviszonyát nem közjogi, hanem magánjogi jogviszonynak kell minősíteni. (XI. 621. Hb.) Általános hatásköri szabály, hogy mint a közjogi jogviszonyból származó vitás ügyek általában, úgy a közszolgálati alkalmazottaknak a szolgálati jogviszonyból folyóan a közülettel szemben illetmény iránt támasztott követelését is kifejezett eltérő jogszabály hiányában közigazgatási útra tartoznak, vagyis csak abban az esetben érvényesíthetők rendes bírói úton, ha van olyan törvényes jogszabály, amely az ilyen ügyek elbírálását kifejezetten a rendes bíróság elé utalja. (XI. 620. Hb.) A közszolgálati alkalmazottak között vannak tisztviselők és más alkalmazottak. Tisztviselő az, aki az állam (törvényhatóság, község) szolgálatában nyugdíjra jogosító rendszeresített állást tölt be. Külső ismérve az, hogy az illető a szervezett tisztviselői fizetési osztályok (csoportok) egyikébe rendszeresített állásra van kinevezve, vagy megválasztva. De abból, hogy az államnak, törvényhatóságnak, községnek szolgálatában álló valamely egyén nem tisztviselő a kifejezés előbb említett műértelmében, — nem szükségképen következik az, hogy az illető az államnak (törvényhatóságnak, községnek), mint magánjogi alanynak magánalkalmazottja, mert nem tisztviselő is lehet — a közszolgálati alkalmazásra vonatkozó egyéb előfeltételek különbeni fennforgása esetében — közszolgálati alkalmazott. (XII. 655. Hb.) A Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint nemcsak az tekintendő közszolgálati alkalmazottnak, akit az állam, vagy a törvényhatóság, vagy a község megválasztás, vagy kinevezés útján, hanem az is, akit különös megbízatással alkalmaz hatósági teendők és általában közigazgatási funkciók ellátására. (1927. Hb. 19.. és 61., 1928. Hb. 56.) (XI. 655. Hb.) A különös megbízatás fogalmi körébe kell vonni a szerződést is, ha az hatósági funkció ellátására irányul, mert egyrészt valamely megállapodásnak közjogi, vagy magánjogi jellegét nem a megállapodásnak a magánjogi terminológiában szokásos elnevezése, hanem az dönti el; hogy a megállapodásnak közjogi, vagy magánjogi jogviszony-e a tárgya; másrészt, mert ha csak a szerződésben a magánjog szabályainak alkalmazása kifejezetten kikötve nincs, a közigazgatás teendőire való alkalmazás esetében a vélelem a szerződésnek közjogi természete mellett szól. így pl. a szerződésben olyan kikötések felvétele, amelyek — mint a felmondás és a fegyelmi eljárás nélküli azonnali hatályú elbocsátás stb. — a magánjogi szolgálati jogviszony jellemvonásai, egymagában