Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

18 — Hatásköri összeütközés — Az ügyazonosság a feleknek, a vitás jognak és az eljárás tárgyának azonosságát jeltételezi, amely feltételeknek együttesen kell fennforogniok. (XII. 653. Hb.) Nem azonos a vitás jog, ha míg a pénzügyminiszter a postai védett birtok egy részének elidegenítése esetében az elidegenített rész tehermentesítése, csak akkor követelhető, ha a védettségre tekintet nélkül az egész tartozás arányos részét kifizetik a hitelezőnek, a gazdavédelmi helyi bizottság pedig a védett ingatlan teherhatára felemelésének kérdésében határozott. (XII. 659. Hb.) Nem azonos a vitás jog, ha míg a pénzügyiminiszter a postai gépkocsi által elütött pénzügyőri fővigyázónak a közszolgálati jogviszonyából kifolyóan nyugdíjjogosultságot és nyugdíjának mértékét állapította meg — addig a rendes bíróság előtt érvényesített igény nem a szolgálati, vagyis közjogi jogviszonyból, hanem a. szolgálati jogviszony alatt ugyan} de attól függetlenül a kárt okozó cselekmény (postai gépkocsi által történt elgázolás) következtében vagyonában beállott hátrányért a m. kir. kincstárt, mint a veszélyes üzem üzembentartóját, a tárgyi, illetőleg alkalmazottainak kártokozó vétkes cselekménye alapján őt terhelő kártérítési felelősségre alapított, a magánjog szabályai alá tartozó kártérítési igény. De az eljárás tárgya tekintetében .sincs azonosság, mert a rendes bíróság előtti eljárásnak a tárgya nem a nyugdíj összeg, hanem a baleset folytán bekövetkezett időelőtti nyugellátás és a ténylegességi illetmény és mellékjárandóságok közötti értékkülönbözethez való jog és annak mértéke. (XII. 650. Hb.) Nincs ügy azonosság a következő esetben: A gondnok a gondnokoltat terhelő illetéket kétszer fizette be, de másodszor elfelejtette megjelölni, hogy a gondokolt nevében fizet és így az ő javára számolták el az összeget. Az ügygondnok emiatt feljelentést tett az adóhatóságoknál az adóhivatali tisztviselő ellen és kérte annak az illeték visszafizetésére kötelezését, majd a bíróságtól fizetési meghagyást kért az államkincstár ellen. „A közigazgatási hatóságok előtt a feljelentésben foglaltakra tekintettel, a kétszeresen befizetett illeték vissza nem térítése, illetőleg a feljelentő közadótartozásaira történt elszámolása körül elkövetett esetleges hivatali mulasztás megállapítása és ennek alapján az eljáró hivatalnoknak a fizetésre kötelezése volt az eljárás tárgya. A rendes bíróság előtt pedig az eljárás tárgya a másodízben tévesen befizetett illetéknek a m. kir. kincstár általi visszafizetése volt. Az eljárás tárgyának különböző volta miatt a jelen esetben természetszerűleg nem azonos a vitás jog sem. De a felek sem azonosak, mert a feljelentés folytán megindult eljárás során a m. kir. kincstár ellen visszafizetési igény sem támasztatott és e tekintetben a közigazgatási hatóságok, a feljelentés folytán lefolytatott eljárás során, határozatot nem hoztak. Ennek az eljárásnak a során tehát a m. kir. kincstár ügyfélként nem szerepelt. (XIII. 652. Hb.)