Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog IV. (Budapest, 1940)

10 — Bírói és közigazg. hatáskör — volt földtulajdonossal. Ellenben a juttatott és jogutóda közt magánjogi viszony áll fenn. (XI. 618. Hb., XII. 103.) L. az 58. lapon is. Olyan jogszabály azonban, amely a kémények tisztításáért járó díjak behajtása körül felmerülő vitás kérdéseket a rendes bíróság hatáskörébe utasítaná, nincsen. (XII. 673. Hb., X. 810. Hb.) Más tekintet alá esik a kéményseprési jog jövedelmének megosztása a jogosultak között. Ez magánjogi kérdés és nincs olyan különös jogszabály, amely ezt közigazgatási hatóság elé utalná. Nem ilyen jogszabály az 1884 : XVII. t.-c. 166. §-a sem, mert ez osak arról rendelkezik, hogy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó iparügyekben mely hatóságok járnak el, nem pedig arról, kogy mely igények érvényesítése tartozik közigazgatási útra, s melyek polgári per útjára. (C. P. P. I. 734/1936/34.) Vállalati összegből levont illeték. A szerződési illetéknek a vállalati összegből levonásával a kincstár nem mint magánjogi szerződő fél járt el, vagyis nem a vállalati összeg egy részét tartotta vissza, hanem illetéket vetett ki és szedett be. Ennélfogva az illetékként lerovottnak tekintendő összeg erejéig a felet nem a vállalkozási szerződésen alapuló, vagyis magánjogi követelés, hanem csak közjogi természetű uisszakövetelési igény illetheti meg, amelynek érvényesítése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (XI. 629. Hb.) Általános hatásköri jogszabály, hogy hatásköri kérdések elbírálásánál nem a jogviszonynak a fél általi minősítése, hanem a kereset alapjául előadott tényállás és a jogviszony valódi tárgyi természete irányadó. (XII. 653. Hb., XIII. 621., XII. 647., XII. 668. Hb.) Ha a közjogi természetű követelés nincs a rendes bíróság hatáskörébe utalva, a hatáskörön nem változtat az, hogy a felperes követelését nem helyesen magánjogi kárkövetelésnek minősíti vagy követelését kártérítés formájában burkoltan adja elő. (X. 1004., XI. 885. Hb.) így például ha a felperes az árvaszéki elnöki fizetésből levont nyugdíj járuléktöbblet visszatérítését követeli az alperes várostól, ez nem más, mint illetménykövetelés. (1896 : XVI. t.-c. 45. §-ának 1. pontja.) (C. P. II. 2698/1938.) Hasonlóképen, ha a felperes az OTI ellen szolgálati illetményeinek, későbbi időre pedig nyugdíjának megfelelő „kártérítést" követel, azon az, állapon, hogy az alperes jogelőde, a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár őt jogellenesen bocsátotta el szolgálatából. Ezzel ugyanis lényegileg a szolgálati viszonyból eredő fizetését és nyugellátási járandóságait követeli. (C. P. II. 4060/1936., XII. 1914.) Nem lehet szó valódi kártérítési követelésről akkor sem, ha a vasutas özvegye által a rendes bíróság előtt érvényesített követelés a m. kir. Államvasutak alkalmazásában volt néhai férje és a m. kir. Államvasutak közt fennálló szolgálati jogviszony folyománya és — az igény jogosságát feltételezve — attól függetlenül is megilletné őt, hogy az illetmény visszatartásával a nevezett tényleg szenvedett-e kárt, vagy vagy sem. Az olyan igény ugyanis, amely a tényleges kár nem léte