Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

90 — Megelőző eljárás költsége — képviselőjének az elhatározásától és magatartásától független ok tette lehetetlenné. Ha pl. a beszerzett büntetőbírói iratokból meg lehet állapítani, hogy a felperes és anyja a feljelentést annak idején kellő időben megtették, azonban az ú. n. tanácsköztársaság idejében a bűnvádi eljárást megszüntették, s a tanácsköztársaság megszűnése után a 4038/1919. M. E. számú rendelet 11. §-a ellenére nem folytatták. A kir. Kúria döntése szerint tehát ilyen esetben az alperesi közegek gondatlanságát megállapító büntető bírói ítélet hiánya a polgári per lefolytatásának nem akadálya (X. 640.). A kir. Kúriának állandó gyakorlata értelmében a Pp180. §-a 4. pontjában említett választott bíróságok alatt nemcsak azok a választott bíróságok értendők, amelyeknek igénybevétele a Pp. 767. és következő §-aiban szabályozott szerződésen alapul, hanem azok a választott bíróságok is, amelyek állami rendelkezésen alapszanak; így a tőzsdei választott bíróságok és a vidéki áru- és értékcsarnokok külön bíróságai is (IX. 117.). A Pp. 180. §-ánák 7. pontja abban az esetben enged pergátló kifogást, ha a felperes a megelőző eljárásnak a 186. és a 439. §. alapján megállapított költségét a törvény értelmében meg nem térítette. Ez a rendelkezés szorosan magyarázandó. Nem terjeszthető ki tehát oly esetre, amikor a bíróság a megelőző eljárásban tárgyalt pert a Pp. 182. §-a értelmében a pergátló kifogásnak helyt adó ítélet alapján szüntette meg. Következik ez abból is, hogy a Pp. 180. §-a 7. pontja a Pp. 184. §-ának esetét nem sorolja azok közé az esetek közé, amelyekre az e pontban meghatározott pergátló kifogás alapítható. De nincs olyan jogszabály sem, amely a Pp. 184. §-át kiegészítő Te. 12. §-ában szabályozott esetben a Pp. 186. §-a harmadik bekezdésének rendelkezését alkalmazandónak mondaná ki (C. V. 3108/1935.). A Pp. 186. §-a értelmében megállapított előző perbeli költség meg nem fizetése okából viszont helyt adott a kir. Kúria az alperes pergátló kifogásának, amikor a másodízben indított pernek, illetőleg az abban érvényesített jognak az előbbi per, illetőleg az abban érvényesített joggal való azonossága a kereseti igény alapjaként felhozott tényállításoknak és a kereseti kérelmeknek egybevetéséből megállapítható volt. Azon, hogy a két keresetnek a tárgya lényegileg ugyanannak a jognak az érvényesítése, a kir. Kúria döntésének indokolása szerint nem változtat az, hogy a felperesnek az alperessel létesített vételügylet hatálytalanítása, az adott váltók visszaadása és az engedett jelzálogjog törlése iránt mindkét keresetben egyaránt előterjesztett kérelmen felül az előző