Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

A perviteli bizományról szól a következő határozat: A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 43. szániú polgári döntvénye szerint másnak követelését engedményezés nélkül a maga nevében felperesként érvényesítheti az is, akit erre a hitelező feljogosított. Ez a döntés azonban, — amint annak indokolásából is kitűnik, — csupán azokra a magánjogi követelésekre vonatkozik, amelyek a magánjog szabályai szerint átruházhatók (X. 241.). A feleség kárkövetelését a férj saját nevében szintén csak akkor jogosult érvényesíteni, ha a feleség őt arra feljogosította, vagy a költségeket a sajátjából fedezte (C. VI. 4987/1932.). II. FEJEZET. Pertársaság. A Pp. 77. §-a második bekezdésének első mondatában engedélyezett illetékesség csak akkor vehető igénybe, ha a per eldöntésére valamennyi alperesre illetékes belföldi bíróság nincs. A Pp. 78. §-a értelmében pedig az e §. alapján történő együttperlés feltétele, hogy a bíróság illetékessége mindegyik alperessel szemben külön a másikra tekintet nélkül megállapítható legyen "(X. 442; IX. 1066.). A mindegyik alperessel szemben megállapítható illetékesség az elő feli étele annak is, hogy 1öbb személy a 9800/ 1922. I. M. számú rendelet (szerzői jogi eljárási rendelet) 4. §-a alapján azért legyen együtt perbe vonható, mert ugyanaz, vagy egymással összefüggő mű a per tárgya. A hivatkozott rendelkezés ugyan nem mondja ezt kifejezetten ki, azonban ez okszerűen következik, mert ha a hasonnemü jogi alapnál, vagyis a Pp. 78. §-ának esetében az alperesek együttes perbevonásának feltétele a bíróságnak valamennyi alperessel szemben fennálló illetékessége, még inKább teltételnek kell ennek lennie az előbb hivatkozott rendeletszakaszban szabályozott pertársaság, vagyis a különböző jogalapon való perbevonás esetében. Okszerűtlen lenne ugyanis az olyan magyarázat, hogy tárgyi lag távolabb álló keresetek egybekapcsolására tágabb a lehetőség, mint a tárgyilag inkább összetartozó keresetek esetében. E magyarázat helytállósága különben következik a 9800/1922. í. M. -számú rendelet 4. §-ának szövegéből is, amely a Pp. 78. §-a értelmében való perbevonásról szól, aminek nyilvánvalóan az az értelme, hogy az említett rendeletszakasz alapján való pertársaság alapításának is feltétele a Pp. 78. §-ában megállapított az a korlátozás, hogy pertársaság-