Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Perbeli cselekvőképesség — 63 B) Perbeli cselekvőképesség. Törvényes képviselet. A Pp. 71. §-ának első bekezdése értelmében perbeli cselekvőképessége mindenkinek van, aki szerződéssel lekötelezheti magát. A peres félként fellépő, gondnokság allatt nem álló nagykorú egyén öntudatos állapotát vélelmezni kell ugyan, de ha ilyen egyénen mégis elmebetegség vagy gyengeelméjűség jelenségei látszanak fennállani, a bíróság hivatalból is vizsgálni és szabad mérlegelés útján megállapítani tartozik a fellépő peres fél perbeli cselekvőképességét (C. VII. 761/, 1932.). A Pp. 71. §-ának második bekezdése értelmében peroeli cselekvőképessége van annak is, aki a szóban lévő per tárgyáról peren kívül jogérvényesen rendelkezhetik. Az 1877:XX. tc. 3. §-a értelmében a 14-ik életévét betöltött kiskorú az ebben a törvény szakaszban megjelöli keresményéről is csak abban az esetben rendelkezhetik szabadon, ha fenntartásáról maga gondoskodik. K keresmény tekintetében a Pp. 71. §-ának második bekezdése értelmében perbeli cselekvőképessége is van. Viszont a m. kir. Kúriának a Polgári jogi Határozatok Tárába 194. szám alatt felvett elvi határozatban is kifejezésre juttatott álláspontja szerint azt a követelést, amely a kiskorút az őt ért valamely balesetből kifolyólag elveszett vagy csökkent munka- és keresetképességéért kártalanítás fejében megilletheti, mint a sérült életfenntartásának alapjául szolgáló követelést a kiskorúra nézve törzsvagyon jogi természetével bírónak kell tekinteni; e felett a követelés felett tehát sem a kiskorú törvényes képviselője, sem maga a kiskorú a Gy. T. 20. §-ának d) pontjában, illetőleg 113. §-ának 9. pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel gyámhatósági jóváhagyás nélkül érvényesen nem rendelkezhetik. Ennélfogva a kiskorúnak e követelés tekintetében perbeli cselekvőképessége nincs (C. 1. 3224/1934.). Ugyancsak a gyámtörvény 113. §-ában foglalt rendelkezésbe ütköznék az olyan ítéleti marasztalás, amelynek alapja a kiskorú alperes képviselőjének az a kijelentése, hogy bár nem ismeri el helyesnek a felperes által vitatott területhiány fennállását, mégis a per befejezésének érdekében hajlandó a felperesnek az állítólag hiányzó terület ellenértékét megtéríteni. E kijelentés ugyanis oly elismerést rejt magában, amely a Pp. 73. §-a és a gyámi törvény 113. §-ának rendelkezéseire tekintettel marasztaló rendelkezés alapjául nem szolgálhat, mert a kiskorú alperes terhére eső területhiány-