Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Perérték — 57 A Pp. 8. §-a értelmében a főkövetelés mellett járulékként követélt haszon, — ideértve a kamatot és gyümölcsöt is, — kár és költség a per tárgya értékének megállapításánál nem számít (VIII. 10.). Az elvont haszon iránti követelést járulékos természetűnek kell tekinteni, annak ellenére, hogy már lejárt részletekre vonatkozik, mert e követelés megítélése attól függ, hogy megilleti-e a felperest a főkövetelés; pl. a per tárgyává tett ingatlanjutalék birtoka. (IX. 837.) Kivételnek e szabály alól a Pp. 6. §-ának 4. pontja alá eső igény értéke kiszámítása esetében van helye, amikor a tökével egységesen érvényesített kamatot és költséget a per tárgya értékének megállapításánál figyelembe kell venni (C. V. 5055/1934.; C. V. 1052/1935.). Más szabály hiányában a pertárgy értékét a Pp. 5. §-a első bekezdése alapján a bírói belátáshoz képest keli megállapítani. Ez a törvényhely a Te. 37. §-ával módosított Pp. 521. §. harmadik bekezdése, a Te. 24. §-ával módosított Pp. 476. §-a harmadik bekezdése értelmében a felülvizsgálati érték megállapításánál is alkalmazást nyer. így a kir. Kúria egy évek száma szerint nem korlátozott házgondnok' megbízásnál a házkezelő jogkörének évi 3000 pengő összeg erejéig szóló korlátozását maga után vonó nyilatkozat hatálytalanítására irányuló kereset tárgyának az értékére vonatkozóan megállapította, hogy az, — ha csak kétévi érték lenne is irányadó, — már meghaladja a felülvizsgálati 5000 pengős értékhatárt (X. 260.). Egyébiránt a Pp 5. §-ának azt a most említett rendelkezését, hogy a pertárgy vitássá tett értékének megállapításánál a bíróság a felek által ajánlott bizonyítás felvételét mellőzheti és az értéket a legjobb belátása szerint állapíthatja meg, a kir. Kúria álláspontja szerint akkor is átkai' mázni kell, ha az értéknek nem a hatáskör vagy a fellebbvitel megengedhetősége, hanem más okból (pl. a perköltségek összegének megállapítása szempontjából) van jelentősége (C. IV 5411/1935.). A határozati illeték kiszabása a pénzügyi hatóságok feladata, még pedig attól függetlenül, hogy a biróság a perértéket meghatározta-e, vagy nem. Nyilvánvaló ez az 1914: XLIII. tc. 31. és következő szakaszaiból. Ennélfogva pusztán azon az alapon, hogy a törvény a per tárgya értékének a perbíróság részéről történt meghatározását a határozati illeték kiszabásánál a felek előadásával szemben irányadóként rendeli figyelembe venni, nem vonható következtetés arra, hogy olyan esetben, amikor a peressé vált jogviszonyt a bíróság egyébként jogerősen eldöntötte, kizárólag az illeték