Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

34 — Mezőgazdasági munkás — vezetőket, — mint olyan egyéneket, akikre nézve az 1876: XIII. tc. 3. §-ában említett kivételek esete nem áll fenn, még ha szolgálatuk némi ipari előkészültséget tételez is fel (VII. 903. Hb.; C. II. 3161/1935.). Ezzel szemben viszont nem lehet gazdasági cselédnek tekinteni a szöllőgazdaság vezetésére felfogadott szöllőkezelőt, még ha gazdatiszti (szöllőgazdasági gazdatiszti) képesítése nincs is, mert a szolgálat minőségének meghatározásánál elsősorban a betöltött munkakör és a szolgálatnak magasabb műveltséget feltételező jellege az irányadó (VIII. 736. Hb.). Hasonlóképen nem gazdasági cseléd az olyan napszámos, aki nem csupán mezőgazdasági munka végzésére vállalkozik, hanem kőműves napszámosi, tehát ipari munka végzésében is tevékenykedik (1934. Hb. 73/3.). Ugyanígy a földbirtokos iparűzéssel foglalkozó gazdaságának bognár mellékiparüzemében heti bér mellett alkalmazásban álló személy, szintén nem gazdasági cseléd (1929. Hb. 76/5.). E személyek munkabér, illetőleg napszámbérkövetelésének elbírálására, eltérő törvényes rendelkezés hiányában, a rendes bíróság (esetleg mint munkaügyi bíróság) hivatott, mert a 9180/1920. M. E. sz. rendelet (munkaügyi bírósági rendelet) 2. §-ának (3) bekezdése szerint az ilyen mellékiparágakban alkalmazottak perei a rendes bíróság elé tartoznak. A szöllőkapás, mint időszaki munkás, — ha csak úgy nincs felfogadva, hogy ha a szöllő munkálást nem igényel, vagyis fennmaradó szabad idejében minden más gazdasági vagy egyéb cselédi munkát is elvégezni köteles, — nem gazdasági cseléd, hanem szakmányos, illetőleg részes, mert munkája nem folytonos és nemcsak személyesen végezheti a vállalt munkát, hanem a saját költségén segédmunkásokat is alkalmazhat (1929. Hb. 84/3.). Ellenben, aki egész munkaerejét lekötő folytonos munkára kötelezi magát, az gazdasági cseléd, ha summásnak nevezik is (1934. Hb. 94.). Gazdasági cseléd a juhászbojtár, még pedig, ha a számadó juhásztól kapja a bérét, ennek gazdasági cselédje (1933. Hb. 48.). Az viszont, aki gazdasági munka teljesítésére nem cselédminőségben szerződik és akinek a bérmunka végzése a főkeresetforrása, az 1898:11. tc. értelmében mezőgazdasági munkás. A mezőgazdasági munkások és munkaadók között felmerült és a törvény szerint hatósági intézkedést igénylő vitás ügyek azonban az 1898:11. tc. 72. és 73. §-ainak egybevetett értelmében csak abban az esetben tartoznak a közigazgatási hatóság hatáskörébe, ha a szerződés a törvénvben elő-