Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Allamvasuti alkalmazottak — 17 annak kimondása, hogy a nyugalombahelyezés vagy a végkielégítés törvényellenessége folytán a nyugalombahelyezettet, illetőleg végkielégítettet a ténvlegességi illetmény megilleti-e (VII. 888. Hb.; X. 697. Hb.). Az 1912:LXV. tc. 128. §-a dohánygyári alkalmazottak nyugbérének szabályozását a kormányzat szabályrendelet (nyugbérszabályzat) alkotási jogkörébe utalta. E törvényes rendelkezésnél fogva a nyugbér megállapítását, valamint a nyugbérre való igényből eredő vitás kérdések eldöntését a kormányzat az 5466/1912. P. M. sz. rendelet 31. és 35 §-ában — az 1912 :LXV. tc. 120. §-ában kifejezésre juttatott elvek megfelelő alkalmazásával — közigazgatási szervekre bízta és kijelölte, hogy e vitás kérdésekben a határozat hozatalára minden más eljárás kizárásával a nyugbér megállapítására illetékes hatóságnak (31. §.), végső fokban pedig a m. kir. Pénzügyminiszternek van hatásköre (VIII. 817.). A m. kir> Kúria jogegységi tanácsának 31. sz. polgári döntvénye értelmében az államvasúti alkalmazottaknak a magyar kir. államvasutak vagy azok nyugdíjintézete, illetőleg nyugbérpénztára ellen nyugdíj, illetőleg nyugbér járandóság iránt támasztott követelését polgári per útján érvényesíteni nem lehet. Ez áll akkor is, ha a nyugdíjas követelését az elszakított területről beköltözött magyar közszolgálati alkalmazottak ellátásáról stb. szóló 1927:XXIV. tc. 5. §-ára alapítja (VIII. 1127.). Ha tehát a polgári bíróság a nyugbér jogossága kérdésének eldöntésére hatáskörrel nem bir, nincs hatásköre a polgári bíróságnak abban a kérdésben sem, hogy a nyugbérintézetbe való felvétel elmulasztása folytán támasztott kértérttés címébe burkoltan felperest a nyugbérigény megilleti-e (C. II. 5628/1933.) A hatáskör szempontjából ugyanis közömbös, hogy az államvasúti alkalmazott felperes a keresetében érvényesített nyugdíjellátási igényének milyen címet ad s azt mire alapítja, továbbá, hogy ennek az igénynek a tárgyában az annak elbírálására hivatott szerv hozott-e már és milyen határozatot és arról a felperest értesítette-e, avagy nem, mert az 1925. évi 7200 M. E. sz. rendelet 89. pontja nemcsak abban a kérdésben zárja ki a polgári perutat s utalja a határozat hozatalát minden más eljárás kizárásával a m. kir. Állam vasútak igazgatósága, végső fokon pedig a nyugdíj intézeti bizottság hatáskörébe, hogy az ellátást igénylőt megilleti-e az ellátás és ha igen* milyen összegben, hanem minden olyan kérdésre nézve, amely az ellátásra igényjogosultat ennek a rendeletnek az álapján megillető ellátásra váló igényből ered, 2