Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Kár megállapítása — 119 kozatának irányadó voltát maga a kérdést szabályozó irott jogszabály kimondja, mint pl. a Pp. 124. §-ának második bekezdése, 414. §-ának utolsó bekezdése, vagy a Pp. 33. §-ának utolsóelőtti bekezdése. Ezt az elvet joghasonszerüségnél fogva alkalmazni kell azokban az esetekben is, amelyekben a jogi hiatás beállásált a törvényerejű jogszokás teszi függővé a viszonosság fennállásától vagy fenn nem állásától (Vili. 485.). Baleseti kártalantási perben a kereskedelemügyi miniszternek a bírósághoz abban a kérdésben intézett átirata, hogy a baleset időpontjába^ mennyi volt az alperesi vasútnak hatóságilag megengedett legnagyobb menetsebessége, a kir. Kúria döntése szerint nem szakvéleményt, hanem hivatalos közlést foglal magában. Ehhezképest a magyar kir. kereskedelemügyi miniszternek hivatali hatáskörében tett ez a megállapítása a polgári perben szintén irányadó. (C. I. 4273/1935). D) Kár mennyiségének megállapítása. Közvetett bizonyítás. A Pp. 271. §-a értelmében kár, elmaradt haszon, vagy alapjára nem vitás, vagy bebizonyított más követelés mértékének megállapításánál figyelembe lehet venni olyan körülményeket is, amelyeket az érdekelt félnek az ellenfél tagadásával szemben bizbnyítania nem, hanem csak valószínűvé tennie sikerült. De csak abban az esetben, ha a vonatkozó tényállásnak a bizonyítás rendes szabályai szerint való tisztába hozatala egyáltalában nem lehetséges és ha emellett olyan tárgyi adatok állnak a biróságnak rendelkezésére, amelyekből a követelés mennyisége szempontjából jelentős ténykörülménynek legalább is nagyfokú valószínűségére alaposan és megnyugtatóan lehet következtetést vonni. (IX. 735). Ezektől az elvektől részben eltért a kir. Kúria, amikor 'egy ujságközleménynek megjelenése folytán a felperest ért károsodás esetében kimondta* hogy bár a felperesnek eskü alatti vaUlomiása bizonyítéknak ilyen esetben nem minősíthető és eredmény a további bizonyítástól sem várható, ez nem lehet akadálya az anyagi kár megítélésének, ha valamelyes kár felmerülése egyébként bizonyos. Ehhezképest tehát anyagi kártérítés fejében a feliperes részére 200 pengős összeget itólt meg (X.261). A család szűkebb körében előforduló cselekmények tekintetétében a közvetett bizonyítási módnak a dfölog természeténél fogjva tágabb köre és jelentősége lehet. (C. III. 2760/1934).