Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

112 — Okirati bizonyítás — büntetőjogi következményei tannak, mint a polgári perben tett hamis tanúvallomásnak (IX. 223.). Úgyszintén jogszabálysértés nélkül mérlegelési körébe von­hatja és bizonyítékul elfogadhatja a bíróság a baleseti kárta­lanítási perben a balesetet okozó gépkocsivezető ellen folyamat­ban volt bűnügyi nyomozás során kihallgatott tanúknak esküvel meg nem erősített vallomását is (C. I. 2253/1934.), valamint az aJlperes vasutvállalat ellen indított perben a vállalat debreceni üzletvezetősége áltál a baleset után néhány nappal felvett vizs­gálati jegyzőkönyv adatait is, mert ezzel a bíróság szabad mér­legelési jogát túl nem lépi (C. I. 2975/1934.). A szabad mérlegelés körébe tartozik azonban annak eldön­tése is, hogy a bíróság a kihallgatott tanúk ellentétes vallomásai kjözüil kiknek a vallomását és az ismételten kihallgatott tanúk­nak egyes részeiben — szavahihetőségük csökkentése nélkül — egymástól 'eltérő vallomása közüli melyiket 'és mennyiben fogad­ja el valónak (C. I. 2253—1934.) Az ellentmondó vallomások egyikének elfogadása esetében iratellenessé gr ől szó nem lehet, mert a bíróságot csak az a kö­telesség terheli, hogy a Pp. 270. §-ában megszabott indokolási kötelességét teljesítse (C. I. 6483/1933.). b) Okirati bizonyítás. A kir. Kúria döntése szerint abban az esetben, ha a — bár egyszerű másolatban, magyar fordításban bemutatott — külföldi bírósági (a berlini országos törvényszéki) ítéletnek sem tartal­mát, sem jogérvényességét a felek vitássá nem tették, ez a jog­érvényes bírói döntés ennélfogva a peres felek jogvitájában szabálysértés nélkül bizonyítékként elfogadható és mérlegelhető. Közömbös ebből a szempontból, hogy az alperes ennek az Ítélet­nek a bizonyítékként való elfogadását azon az alapon sérelmezi, hogy ő abban a perben kellő védeflemről nem gondoskodott és a marasztalás ellen jogorvoslattal sem élt. (VIH. 573.) Más esetben (örökösödési perben) viszont 'kimondta a kir. Kúria, hogy a perbeli helyhatósági bizonyítvány egymagában nemcsak nem bizonyítja a felperes anyjának az örökhagyóval való azonosságát, hanem még arra sem alkalmas, hogy belőle a felperes által szolgáltatott többi bizonyítékokkal való egytoei­vetés után az említett személyazonosságra megnyugtató követ­keztetést lehessen vonni, mert az elöljáróság 'a bizonyítvány tartalma szerint az abban fogflaltakat csupán két, meg sem ne­vezett tanú egybehangzó vallomása álapján igazolta annak fel­tüntetése nélkül, hogy a tanúk, — kik nyilván esküt sem tettek a vallomásukra — a tudomásukat honnan merítették (VTII. 574.).

Next

/
Thumbnails
Contents