Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Indokolási kötelesség — 107 (bizonyításhoz való joga voltaképen jelentőségét vesztené és az a fél, akinek a bizonyítékai, — talán puszta véletlen folytán, — előbb kerültek a bíróság elé, a másik féllel szemíben semmivel sem indokolható előnyhöz jutna (IX. 473.). Ehhez képest pl. az, hogy a (bíróság az eljárás korábbi szakában az adidigi bizonyítás eredményéhez képest a felperest eskü alatt hallgatta ki és őt vallomására megeskette, nem zárhatja el a bíróságot attól, az eljárás további szakában felmerült új ténykörülmények és bizonyítékok folytán az ügy változott állásához mérten hozza meg ítéletét (C. I. 2560/1933.). Nem sért eljárási szabályt a híróság, ha mellőzi azoknak a tanúknak a kihallgatását, akik pl. az alperes részeges életmódjáról nem tudnak, mert ezeknek a tanúknak a nemleges vallomása a közvetlen1 tapasztalaton alapuló pozitív tanúvallomások bizonyító erejét meg nem döntheti (C. III. 1502/ 1933.). Ugyanígy kimondta a kir. Kúria, hogy valamely testisértésnek és ebiből folyóan a sértett munkaképességének a megállapítása sajjátképen orvostudományi szakkérdés. Ha tehát az elsőbáróság a felperes munkaképességének csökkenése kérdésében nemcsak a törvényszéki orvost, hanem az Igazságügyi Orvosi Tanácsot is meghallgatta, s az utóbbinak közvetlen vizsgálaton alapuló véleményéhez, annak helyességéhez kétség nem fér, a felperes által ajánlott további tanúk kihallgatásának mellőzésével a fellebbezési bíróság nem sértett eljárási szabályt (C. VI. 3637/1934.). Amikor az alperes az 1928., 1929. és 1930. évi folyószámlalapokat egy ízben már bemutatta és a felperes nem jelölte meg közelebbről azokat az okiratokat, amelyekben a fellebbezési bíróság által megállapított tényállás lerontására alkalmas bizonyíték lenne, ezek újabb felmutatásának elrendelését a bíróság helyesen mellőzte (C.IV. 364/1934.). 2. A bíróság indokolási kötelessége. A bizonyítékok szabad mérlegelésének elengedhetetlen feltétele, hogy a ibíróság az ítéletben megnyilvánuló bírói meggyőződést a szolgáltatott összes bizonyítékok figyelembevételével alkossa meg és a vonatkozó indokok tüzetes előadásából kitűnjék az is, hogy a bíróság az összes perbéli adatokat figyelembe vette (VIH. 979; C. IV. 3269/1935.; 3954/1934.). Az indokolási kötelesség a fellebbezési bíróságot is és annak ellenére is terheli, hogyha a fél a kihallgatni kért tanúra csupán az elsőbírói eljárás során hivatkozott. A Te. 25. §-ának negyedik bekezdéséből kitűnik ugyanis, hogy a felek a fellebbezésben csakis az elsobíróság előtt nem érvényesített bizonyí-