Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Szabad mérlegelés — 105 C) Bizonyítékok szabad mérlegelése. 1. A szabad mérlegelés lényege. Bizonyítékok felajánlása és mellőzése. A Pp. 270. §-a értelmében a bíróság a tényállást a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatásával állapítja meg. (C. I. 2253/1934.) Minthogy a Pp. 270 §-a a második bekezdésben jelzett esetek kivételével egyéb esetekre vontkozóan sem a bizonyítandó ténybeli állítások fontosabb, vagy kevésbbé fontos volta, sem pedig a bizonyítékok kétségtelen következtetést, vagy esetleg éppen csak valószínűség szerinti következtetést engedő volta tekintetében semmiféle különböztetést nem tesz, — nem sért eljárási jogszabályt a biróság akkor sem, amikor valamely — habár nagyfontosságú ténykörülményt, nem minden kétséget kizáró bizonyíték vagy bizonyítékok alapján, hanem esetleg magukban véve csak valószínűség szerinti következtetést engedő vagy többféleképen is értelmezhető bizonyítékoknak, illetőleg részbizonyítékoknak egymással való egybevetése alapján állapít meg, föltéve, hogy a hivatkozott 270. §. első bekezdésének megfelelően tüzetesen előadja azokat az okokat, amelyek a meggyőződést előidézték, úgyszintén azokat az okokat is, amelyek miatt a bizonyítást Valamely ténykörülményre nézve elégtelennek tartja, vagy a felajánlott bizonyítást mellőzi, feltéve továbbá a Pp. 534. járnak harmadik bekezdésére való tekintettel azt, hogy a ténymegállapítás nem jogszabály helytelen alkalmazásával, vagy mellőzésével vagy nem nyilvánvalóan helytelen ténybeli következtetéssel törtónt és hogy az íratok tartalmával ellentétben nem áll. (C. V. 2766/1933.) A bíróságot e részben az a kötelesség terheli, hogy azokat az okokat, amelyek a tényállás megállapításában meggyőződését előidézték, az ítéletben tüzetesen adja elő. A biróság meggyőződésének megalkotásában törvényes bizonyítási szabályokhoz, — a törvényben kijelölt esetek kivételével, — kötve nincs s így meggyőződését szabadon alapíthatja az arra alkalmasnak talált bizonyítékokra; ebből a mérlegelési szabadságból folyóan a bíróság nincs kötve a 'felek által ajánlott bizonyítékokhoz sem és ha a tárgyalás és bizonyítás eredményében a tényállást kellően felderítve látja, a fél által ajánlott további bizonytást megokoltan mellőzheti. (C. IV. 339/1935., C. IV. 2913/1934., C. IV. 3996/1934., C. IV. 56/1936.) Nincs ugyanis olyan törvényes rendelkezés, amely a bíróságot abban az esetben, ha felvett bizonyítás eredményét a