Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)
86 — Igazságügyi Orvosi Tanács — amennyiben ezt a véleményt a bíróság aggályosnak tartja,,, úgy a Pp. 363. §-a értelmében nem az eredetileg kirendelt szakértő helyett más szakértő kirendelésének, hanem újabb szakértői bizonyítás elrendelésének van helye. (C. III. 2349— 1933.) A bíróság a szakvélemény adataihoz és megállapításaihoz egyáltalában nincs kötve és jogában áll a tényállást a szakértői véleményektől eltérően is a per egyéb adatai alapján megállapítani. (C. IV. 5916—1929., C. II. 6140—1931.) Ugyanígy a bíróság szabad belátásától függ, hogy pl. amennyiben a perben kihallgatott orvosszakértők véleménye egymástól eltér, ezeket az ellentéteket saját mérlegelési körében maga bírálja-e el, vagy pedig ezeket a nézeteltéréseket az Igazságügyi Orvosi Tanáccsal bíráitatia-e felül, mert nincsen olyan jogszabály, amelynek alapján a bíróság köteles lenne minden ilyen esetben az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményét kikérni. (C. II. 2656—1931., C. II. 1012—1932.) Az Igazságügyi Orvosi Tanács meghallgatása ehhez képest nemcsak akkor rendelhető el, ha a bíróság által igénybevett orvosszakértők véleménye egymástól eltér, hanem akkor is, ha az orvosi vélemények alaposságához kétség fér, vagy ha az ügy különleges fontossága a felülvéleményezés szükségességét indokolttá teszi. (VI. 602., 603., — C. III. 4223—1930.) Az Igazságügyi Orvosi Tanács a véleményét a saját belátása szerint leghelyesebbnek tartott úton állapíthatja meg, így pl. a felet újból megvizsgálhatja, azzal íráspróbát vehet fel (IV. 1270.) stb., — azonban az a fél, aki indokolatlan elmaradásával hiúsította meg azt, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács kiküldött tagja őt a felülvélemény megalkotása előtt megvizsgálja, nem teheti panasz tárgyává azt, hogy az Igazságügyi Orvosi Tanács ekként felülvéleményét az ő vizsgálatának mellőzésével alkotta meg. (C. VI. 6385—1931.) A szakértői vélemények szabad mérlegelhetőségének elvéből folyik, hogy a bíróság attól sincsen elzárva, hogy ténymegállapításait a szakértői véleménnyel szemben tanubizonyítás eredményére alapíthassa. (VI. 1164.) Olyan esetben mégis, amidőn a szakértők véleményüket már csak az iratok alapján terjeszthetik elő és amidőn magasabb szakismereten nyugvó vélemények jelentőséggel nem bírnak, amidőn tehát a szakvéleménynek esetleges elfogadása nem jelenthetne mást, mint a bíróságot terhelő mérlegelési kötelességnek a szakértőre való áthárítását: a bíróság akkor jár el helyesen, ha az ilyen szakvéleménynek elfogadása helyett a tényállást a per összes adatainak figyelembevételével és az ekként^ értéktelen szakértői véleményre való tekintet nélkül, maga állapítja meg. (VT. 664.)
