Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

80 — Aggályos tanuvallo7nás — valósága ellen az ellenfél tárgyi okot fel nem hozott. (VI. 1250.) Ugyancsak a bizonyítékok szabad mérlegeléséből az következik, hogy a bíróság nem köteles a tanúnak vallomását a maga egészéoen elfogadni, hanem azt a tényállás megállapításinál részben felhasználhatja, részben pedig mellőzheti. (C. II. 1839—1932.) Valamely tanú érdekeltségének ténye nem zárhatja el a bizonyító felet attól, hogy a kérdéses tanúval bizonyítani kívánt körülmény való voltát igazolhassa és hogy az érdekeltnek látszó tanúnak vallomását további tanúvallomásokkal is alátámaszthassa, (V. 752.) — sót annak sincs akadálya, hogy a bíróság egyes egyébként is valószínű tényeket valamely nem érdekteien tanú vallomásából is megállapíthassa. (C. VI. 4504— 1931.) Ehhez képest tehát a bíróság még olyan tanú vallomását is figyelembe veheti, aki nyerészkedő szándékból eredő bűntett, vagy vétség miatt már el volt ítélve, ha nincs adat arra, hogy ezt a tanút vallomásának megítélésénél önző érdek vezette. (C. III. 7227—1929.) Ettől eltekintve azonban az aggályos tanuknak bizonyítékul el nem fogadott vallomása a további mérlegelés köréből kiesik és mint valószínűsítő adat sem vehető figyelembe. (C. IV. 6417—1930.) Bár általában véve a tanuk ellen hamis tanuzás, vagy hamis eskü miatt tett feljelentés a szóbanforgó vallomás mérlegelésének nem akadálya, (IV. 1166.) mégis adott esetben feloldotta a Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét és a pernek a hamis tanuzás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás befejezéséig leendő felfüggesztését rendelte el, mert a hamis tanuzás bűntette miatt feljelentett tanuk vallomására vonatkozó megállapítások a per eldöntésére vonatkozó lényeges befolyással lehetnek. (VI. 1306.) A Pp. 310. §-a értelmében a tanút a megesketés mellőzésére alapul szolgáló okok hiányában meg kell esketni, még akkor is, ha a felek valamelyikével rokoni kapcsolatban állanak. (C. II. 7259—1930.) Viszont a Pp. 312. §-ának utolsó bekezdése teljesen a bíró belátására bízza azt, hogy annak a tanúnak megesketését mellőzhesse, akinek a vallomása esküvel való megerősítés esetében sem érdemelne hitelt. (V. 334.) D) Tanudíjak. A Pp. 113. §. 4. pontja értelmében a szegénységi jog megadása következtében a fél egyelőre fel van ugyan mentve a tanuk illetményének fizetése alól és ezeket a díjakat az államkincstár előlegezi, a szegénységi jogon perlő fél azonban azokat az összegeket, amelyeknek megfizetése alól szegénységi jo-