Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

76 — Bizonyítékok félajánlása — D) Bizonyítékok felajánlása és mellőzése. Nincsen olyan perjogi rendelkezés, amely a bíróságot az ajánlott összes bizonyítékok beszerzésére kötelezné. A Pp. 270. §. a bíróságra csak azt a kötelezettséget háríthatja, hogy az ajánlott bizonyítás mellőzése esetében, annak okait kifejtse. (V. 446.) Olyan esetben tehát, ha a bíróság meggyőződése szerint a tényállás a már felvett bizonyítás eredménye alapján megállapítható, a bíróság a további bizonyítás felvételére nem köteles. (VI. 698., — C. II. 6363—1929., C. II. 3254—1929., C. II. 1698—1930., C. II. 4714—1930.) A bíróság a Pp. 276. §-a értelmében a bizonyítást elrendelő végzéshez sincsen kötve (VI. 1136.), — és ezért a meggyőződése szerint feleslegesnek vagy céltalannak itélt bizonyítást kellő megokolás mellett mindenkor mellőzheti. (C. V. 2497— 1930.) A bizonyítási indítványok mellőzésénél azonban figyelembeveendő, hogy a feleknek joguk van ahhoz, hogy saját állításaiknak igazolása, vagy az ellenfél állításainak megdöntése céljából bizonyítást ajánlanak, (C. I. 5372—1929.) és ezért sem a tényállításnak „szokatlansága", sem a bizonyító fél személyes tulajdonsága (ideges vagy szórakozott volta) nem lehet akadálya annak, hogy az ügydöntő körülményre vonatkozólag megajánlott bizonyíték egyedül ezek miatt az okok miatt mellőztessék. (VI. 638.) A feleknek a tanubizonyitással igazolni kivánt tényeket határozottan meg kell jelölniök, ezért tehát a határozatlan állításra vonatkozóan kért bizonyítás mellőzése nem sért jogszabályt. (C. I. 509—1930., C. II. 7118—1930.) Olyan körülmény tekintetében, amelyet a fél okirattal bizonyíthat, a bíróság a Pp. 330. §. értelmében saját belátása .szerint minden egyéb bizonyítást mellőzhet. (V. 617.) A felek nem tehetik utólag sem kifogás tárgyává az ellenfél olyan bizonyítási indítványának a teljesítését, amely bizonyítási indítványhoz a tárgyalási jegyzőkönyvek vagy periratok tartalma szerint maguk is kifejezetten hozzájárultak. (C. IV. 7408—1929.) A bíróságnak a per kimerítő tárgyalására vonatkozó kötelessége (IV. 1142.) csak azt jelenti, hogy a bíróság az ügydöntő körülmények tekintetében köteles a tényállást tisztázni, lényegtelen meilékkérdések tisztázására azonban ez a kötelesség nem terjed ki. (C. II. 2971—1931.) A bíróság köteles ugyan arra, hogy a tanúvallomások esetleges homályosságainak felderítése és kiegészítése céljából a tanúhoz kérdéseket is intézzen, (V. 808.), továbbá, hogy a feleket a bizonyítás módja és a bizonyítás elmulasztásának következményei felől kioktassa, ez a kötelessége azonban csak