Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

72 — Szabad mérlegelés — C) Bizonyítékok szabad mérlegelése. a) A szabad mérlegelés lényege. A Pp. 270. §. értelmében a bíróság a tényállást a per öszszes adataira kiterjedő tüzetes és kimerítő mérlegelés eredményeként köteles megállapítani. A mérlegelés tüzetesnek és kimerítőnek csak akkor tekinthető, ha a bíróság az ellentétes bizonyítékokat is feltárja és az ellentétek kimerítő méltatásával, valamint a tanúvallomások megbízhatóságára befolyással biró lényeges körülmények kiemelésével állapítja meg a tényállást. (V. 1020.) A bizonyítékok szabad mérlegelésének elvéből következik, hogy ha a bíróság a már felvett bizonyítás eredményét meggyőződésének kialakulására és a tényállás megállapítására elegendőnek tartja, a fél által ajánlott további bizonyítást, mint szükségtelent, mellőzheti. (VI. 572., 1249., — C. V 2235—1932,, — C. V. 6246—1932., — C. II. 3472—1931,, — C, III, 1312— 1932,) Nincs akadálya annak sem, hogy a bíróság a tényállást közvetett bizonyítékok mérlegelésével állapítsa meg és ezért a felajánlott tanúbizonyítás mellőzésének okául egymagábanvéve még nem elegendő az a körülmény, hogy a felhívott tanú nem közvetlen ténytanu. (V. 333.) Annak sincs akadálya, hogy a bíróság a tényállást a meghallgatott szakértői véleménnyel szemben tanúvallomás alapján állapítsa meg. (VI. 1164.) Bár a bíróság a felek által ajánlott bizonyítás felvételét a fentebbiek szerint saját belátása szerint mellőzheti, mégis köteles ítéletének indokolásában a mellőzésnek okát adni. Figyelembe kell azonban venni, hogy a fél az általa vitatott tényállásnak bizonyításától nem zárható el pusztán abból az indokolásból, hogy a bíróságnak csupán feltevésen alapuló megítélése szerint a bizonyítani kivánt tényállítás nem látszik valószínűnek. (VI. 605.) Valamely még nem foganatosított tanúvallomás előre nem lévén mérlegelhető, az ilyen tanubizcnyítás iránt tett indítvány nem mellőzhető azon az alapon, hogy a kért tanúkihallgatás előreláthatólag amúgy sem vezetne célra. (VI. 605., — C. V. 4598—1930) A bíróság egyes bizonyítékoknak kellően indokolt elfogadásával olyan tényállást is megállapíthat, amely más bizonyítékok tartalmával összhangban nem áll. A tényállásnak tehát a felek által nyújtott valamennyi bizonyíték tartalmával nem kell szükségképen egyeznie és így az a körülmény, hogy