Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Bizonyítási szabályok — 185 lye, ha a felek között csupán az ügyvédet megillető díj összege vitás, de nincs helye akkor, ha az ügyfél a követelés jogosságát sem ismeri el. (V. 954., 956., 957., 958. és 1001. D. T,): addig a Kúria jogegységi tanácsának ^8. számú polgári döntvénye kimondotta, hogy a Ppé. 18. %-ának az ügyvédi díjak és kiadások megállapításáról szóló rendelkezését alkalmazni kell akkor is, ammikar a fél az ügyvédnek a díjakra és kiadásokra vonatJoozó igényét jogosnak el nem ismeri, kivéve, ha a fél kifogása az említett szakasz negyedik és ötödik bekezdése szerint, vagy timiatt alapos, mert az ügyvédnek megbízása igazolva nvncsen. (VI. 37.) A Kúria J/-8. számú döntvényének gyakorlati alkalmazása szempontjából tehát az a kifogás, hogy az ügyfél a megállapítást kérő ügyvéddel az ügyvédi díjakra vonatkozólag másképen állapodott volna meg, egyedül a szóbanforgó költségek behajtása iránt indítandó perre tartozik, azonban a Ppé. 18. §-ának negyedik és ötödik bekezdésében felemlített kifogások Iközé nem lévén sorozható, a díjmegállapítási eljárás lefolytatását nem akadályozza. (B. T. IX. 1726—1932.) A perenkivüli ügyvédi díjmegállapítási eljárás perrendszerű bizonyításfelvételnek nem lehet helye és így a megállapítás csak azoknak az ügyvédi ténykedéseknek a díjaira terjedhet ki, amelyeknek megtörténtét az ügyfél nem vonja kétségbe, illetőleg amelyeknek megtörténtéről a bíróság az előtte lefolytatott eljárásból tudomással bír. Amennyiben tehát valamely kifogásolt ténykedés felmerülte, vagy a fél érdekében indokolt volta a bíróság előtt lefolytatott eljárás adataiból meg nem állapítható, úgy az erre vonatkozó megállapítás teljesen mellőzhető. A 48. számú polgári döntvény indokolásának V. fejezete kifejezetten utal arra is, hogy a megállapításnak az egyes tételek tekintetében ilyenmódon történt mellőzése nem zárja el az ügyvédet attól, hogy félével szemben peres úton követélhesse azoknak a díjainak és kiadásainak a megfizetését is, amelyeknek megállapítását a bíróság a Ppé. 18. §-a szerinti perenkivüli eljárásban mellőzte. (B. T. IX. 14.570—1932.) A Ppé. 18. §-a az ügyvédnek csak saját felével és a félnek az általa megbízott ügyvéddel szemben engedi meg azt a jogot, hogy ügyvédi munkadíjaknak és kiadásoknak peren kivüli megállapítását kérhessék. A felhívott törvényszakasz tehát nem nyújt alapot arra, hogy a helyettesként eljárt ügyvéd díjai és kiadásai a megbízó ügyvéddel szemben ilymódon állapíttassanak meg, mert a Ppé. IS. §-ának rendelkezései kitérjesztőleg nem értelmezhetők és nem alkalmazhatók. (IV. 1102. D. T.) Ugyanezért nincsen helye annak sem, hogy az ügyvédi díjak perenkívüli megállapítását, — külön meghatalmazás nélkül, — a megbízási viszony körén kívül álló személyek (pl. az ügyfél -felesége) kérhessék. (B. T. IX. 1012—1931.)