Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

120 — Fellebbezési bíróság határozatai — alapján (határoz, (C. II. 4064—1930.), — ha azonban a felleb­bezési bíróság szükségesnek látja, minden korlátozás nélkül szóbeli tárgyalást rendelhet el. (V. 701., VI. 1163.) Nincs szükség szóbeli tárgyalás elrendelésére olyan eset­ben, amidőn a fellebbező fél fellebbezésében a Pp. 481. §. utol­só bekezdése ellenére sem jelöli meg azokat a ténykörülménye­ket és bizonyítékokat, amelyeket a fellebbezési tárgyaláson előadni és érvényesíteni kiván, mert az írásbeli fellebbezésben történt előadás hiányában ezek a ténykörülmények és bizonyí­tékok nem tekinthetők előadottaknak. (VI. 331.) Ugyanígy nincs helye szóbeli tárgyalás elrendelésének egyedül abból a célból sem, hogy a fellebbező félnek alkalma legyen fellebbezési kérelmét, avagy keresetét a szóbeli tárgya­láson módosítania. (V. T53.) Bár a munkaügyi perekben ítélkező fellebbezési tanács saját belátásától függ az, hogy a szóbeli tárgyalást elrendeli-e, vagy sem, mégis, ha a fellebbezésben felhozott új tényelőadá­sok és bizonyítási indítvány esetében a fellebbezési bíróság a szóbeli tárgyalást meg nem nyitja, úgy ezt az elhatározását részletesen megindokolni tartozik és ehelyett nem utalhat csu­pán a Pp. 518. §-ára, amely a munkaügyi perek elintézésénél nem irányadó. (VII. 982.) G)A fellebbezési bíróság Ítélete és egyéb határozatai. a) Az ítélet tartalma. A fellebbezési bíróság a Pp. 498. §-a értelmében a pert a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem határai között újból tárgyalja. Ehhez képest tehát kötelessége a szolgáltatott per­beli bizonyítékok alapján a tényállást meg állapítani, függetle­nül attól, hogy az elsőbíróság a perdöntő tények tekintetében milyen tényállást állapított meg. (C. V. 7626—1930.) A Pp. 371. és 501. §-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy a fellebbezési bíróság ténymegállapításában nincs az eV sőbíróság által félvett bizonyításhoz kötve és a bizonyítás ered­ményét minden irányban önállóan és szabadon mérlegelheti. (C. n. 5730—1932.) A bizonyítás eredményének mérlegelésénél azonban a fel­lebbezési bíróság nem tartozik az elsőbíróság által már részle­tesen mérlegelt tanúvallomásokat újból egyenként mérlegelni, hanem ehelyett a Pp. 507. §-a értelmében jogosítva van a mér­legelése szerint helyes tényállás előadásánál az elsőbírósági ítéletre hivatkozni, (VI. 1086., — C. III. 4016—1931.) — sőt olyan esetben, amidőn az elsőbíróság ténymegállapítását és jogi indokait is teljes egészében magáévá teszi, a Te. 33. §-a értelmében az elsőbíróság ítéletét egyszerűen annak indokaira

Next

/
Thumbnails
Contents