Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Igazolás — ellentmondás — 109 értelmű és ilyen esetben az alperes a Pp. 438. §. értelmében a perfelvételi határnapot elmulasztottnak tekintendő, amely esetben tehát vele szemben mulasztási ítélet hozatalának van helye. (C. VII. 2336—1932.) Ha a perfelvételi tárgyaláson meghatalmazás nélkül megjelent alperesi ügyvéd meghatalmazását a folytatólagos tárgyalásra kitűzött határnap előtt beérkezett kérvénnyel pótlólag bemutatta, úgy az alperes a perfelvételi határnapot elmulasztottnak nem tekinthető és ezért vele szemben mulasztási ítélet nem hozható még akkor sem, ha a folytatólagos tárgyaláson az alperes ügyvédje egyáltalában meg sem jelent és ha a meghatalmazást tartalmazó kérvény technikai okokból még nem is került az eljáró bíró elé. Az ílymódon netán a Pp. 440.—443. §-ok ellenére hozott mulasztási ítélet a Pp. 477. §. alapján nem ellentmondással, hanem csupán fellebbezéssel támadható meg. (B. T. IX. 2653—1933.) A Pp. 445. §. negyedik bekezdése értelmében a bíróság az érdemleges tárgyalás elmulasztása esetében határozathozatalnál a korábbi tárgyalások eredményeit is köteles figyelembe venni. (C. V. 5075—1931.) Ilyen esetben természetesen a mulasztó fél távollétében előadott tényállítás vagy bizonyíték csak abban az esetben szolgálhat a bírói határozat alapjául, ha ez a tényállítás, vagy bizonyíték a távollevő féllel kellően közölve lett (VII. 633.) Házassági köteléki perekben a Pp. 669., 670., 672. és 445. §-ainak egybevetett értelme szerint a házasság fenntartása ér* dekében nem alkalmazhatók ugyan azok a szabályok, amelyek valamely nyilatkozat elmulasztásának következményeit megállapítják, ez a rendelkezés azonban nem akadályozhatja a bírót abban, hogy a félnek a tárgyalásról való elmaradását, vagy valamely nyilatkozat elmulasztását bírói meggyőződésének megalkotásánál figyelembe ne vehesse és ebből következtetéseket ne vonhasson. (VII. 633.) XVIII. FEJEZET, Igazolás és ellentmondás, A Pp. 451. §. értelmében csak az önhibán kívül történő mulasztás következményei háríthatók el igazolás útján. (V. 886.) A.z igazolás most kiemelt törvényes előfeltételének hiányát az ellenfélnek az igazolási kérelem teljesítéséhez váló hozzájárulása sem pótolhatja. (V. 386.) Viszont az igazolási kérelem teljesítését sem akadályozhatja meg az ellenfél tiltakozása akkor, ha az igazolással élő fél a kérelem megállapítására szolgáló ténykörülményeket valószínűsíti. (VII. 18.)