Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

— Különös illetékességi szabályok. 29 ható. Ez az illetékességi ok azonban a megrendelő kezesével szemben érvényesített követelésre ki nem terjeszthető (II. 520.). A Pp. 32. §-án alapuló könyvkivonaü illetékesség csak kereskedővel, vagy a kereskedő Örökösével szemben érvényesíthető, azonban a kezesre ez a jogszabály sem terjeszthető ki (II. S20.). A könyvkivonati illetékesség szempontjából a bírói gyakorlat a biztosítási ügynököt is kereskedőnek tekinti (II. 996. Bp. Tsz.). Nem állapítható meg azonban a könyvkivonati illetékesség a Csődtörvény 42. §-ára alapított visszakövetelési igényre, mert ez az igény könyvelés tárgya nem lehet (I. 1638.). A Pp. 37. '§. értelmében a kártérítési perek az előtt a bíróság előtt is megindíthatók, amelynek területén a károsítás történt.. Ez a szabály egyaránt alkalmazható, akár büntetendő cselekményből, akár magánjogi delictumból, akár egyéb alapból származik is a kárkövetelés és ez alól a szabály alól csupán a 29. §. esetében, a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából eredő kárkövetelésekre nézve lehet kivételnek helye (IV. 892.). A Pp. 39. §-ának az ingatlan fekvése szerinti kizárólagos bírói illetékességet megállapító rendelkezései csak az ingatlanra vonatkozólag dologi jogi alapon indított perekben alkalmazhatók, a kötelmi alapon indított kereseteknél azonban nincs helyük (III. 230.). Az eredetileg kötelmi igény érvényesítésére irányuló keresetet nem teszi dologi jellegűvé az sem, hogy a felperesek pernyertesség esetében telekkönyvi tulajdonjogot is szerezhetnek, mert az ingatlanra vonatkozó kötelmi igény a dologi jog jellegét csak a nyilvánkönyvbe való bejegyzés által szerzi meg (I. 1953.). A most hivatkozott jogszabály alapján a Kúria pl. a személyes jellegű megállapítási keresettel egybekapcsolt zálogjog törlése iránti kérelmet is csupán járulékos jelentőségűnek minősítette és a Pp. 39. §-ában megjelölt kizárólagos illetékességi szabály alá vonhatónak nem találta (I. 1954.). A Pp. 42. §-a értelmében a hitbizományi viszonyból eredő perek elbírálására az a törvényszék bir kizárólagos illetékességgel, amely a hitbizomány felett a felügyeletet gyakorolja (IV. 1138.). Ha az örökhagyó külföldön halt el és csak külföldön bírt rendes lakóhellyel, az örökösödési eljárásra az a járásbíróság illetékes^ melynek területén a hagyatéki vagyon fekszik (I. 1331. Bp. Tsz.). Bár a hűtlen elhagyásos házassági bontóperben a bírói felhívás kibocsátásával a Pp. 648. és 639. §-ai értelmében a házassági bontóper bíróságának illetékessége is meghatározást nyert, mégis miután az életközösség helyreállítását meghagyó vé,gzés ellen felfolyamodással élni nem lehet: csak a perben lehet érvényesíteni azt a pergátló kifogást, hogy a házasfelek utolsó lakó-