Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

12 — Közüzemi alkalmazottak illetményügyei — tali viszony alapján indított keresetnek minősítette a Kúria az evangélikus vallástanár által az egyházközség ellen folyamatba tett nyugdíjkövetelést is, amelynek elbírálása az 1790—9i:XXVI. tc. 4. §-a alapján alkotott evangélikus egyházi alkotmány értei xnében az egyházi bíróság hatáskörébe tartozik (III. 1272.). A közüzemek alkalmazottainak és így pl. a székesfőváros vállalatainál magánjogi szolgálati viszonyban álló alkalmazottakénak szolgálati és nyugdíjkövetelései is általános szabályként a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak (I. 587.). A 9180/1920. M. E. számú rendeletnek azt az intézkedését, hogy az állam kereskedelmi és ipari üzemeiben működő alkalmazottak szolgálati követelései nem tartoznak a munkaügyi bíráskodás alá, a Hatásköri Bíróság akként értelmezi, hogy a most említett rendelkezés a rendes bíróságnak csupán mint munkaügyi bíróságnak a hatáskörét korlátozza, úgyhogy tehát ezekben az ügyekben a rendes bíróság mint közpolgári bíróság ítélkezik {IV. 1040.). A m. kir. Államvasutak alkalmazottainak szolgálati viszonyait különleges jogszabályok (i9i4:XVII. tc, 5200/1924. és 7200/1925. M. E. számú rendeletek) rendezik. Az i9i4:XVII. tc. 13. §-a a most említett alkalmazottak részére szolgálati kérdésekben közigazgatási útra tartozó panaszjogot biztosít. Ebből bíróságaink kezdetben azt a téves következtetést vonták le, hogy az államvasúti alkalmazottak szolgálati viszonyai is közigazgatási útra tartoznak és a szolgálati járandóság iránti igények csak az idézett törvény 34. és 55. §-aiban említett esetekben vihetők polgári bíróság elé (I. 942.). Az ekként előállott jogbizonytalanságot a m. kir. Kúriának 30. és 31. számú polgári jogegységi döntvényei szüntették meg. A 30. számú polgári döntvény kimondja, hogy az államvasúti alkalmazottak szolgálati járandóság iránt támasztott követelését az 1914.-XVII. tc. 34. és 55. §-aiban nem említett esetekben is lehet polgári per útján érvényesíteni (I. 1731., — P. H. T. 858. sz.). A most ismertetett döntvény indokolása szerint ugyanis a rn. kir. Államvasútak az államnak a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzett kereskedelmi vállalata, amely a 8022/1924. M. E. számú rendelet értelmében önálló jogi személy és amelynek cégtulajdonosa a magyar állam. Ekként tehát az államvasúti tisztviselők az államnak nem mint közjogi alanynak, hanem mint magánjogi alanynak kereskedelmi alkalmazottai. A most hivatkozott döntvény indokolása azt is kimondja, hogy az I9I4:XVII. tc. 13. §-ának a panaszjogra vonatkozó intézkedése csak benső szolgálati rendelkezés és csak azokra az ügyekre nézve állapítja meg a szolgálati utat, amely ügyek a szolgálati beosztás, rend és fegyelem tárgyában tett intézkedésekkel függnek össze s eresz-