Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

44 Visszaélés f elmondási joggal bályozó — 1910/1920. M. E. sz. rend. korlátozó rendelkezései az iparossegédekre nem terjeszkednek ki, az iparos és a segéd a felmondási időt kölcsönösen kizárhatják. (H. T. 1940.125. old.) Ha az ügyvéddel kötött megállapodás kifejezetten meg engedi az ügyvédi megbízás visszavonását, ha az ügyvéd az intézet ügyeit oly hanyagul látja el, hogy ebből az intézetre anyagi vagy erkölcsi kár hárul, ha egyébként megállapíttatott, hogy oly mulasztások és cselekmények forognak fenn, amelyek a pénzintézet bizalmi állást élvező jogtanácsosától elvárható gondos kötelességteljesítéssel össze nem egyeztethetők, úgy végkielégítést nem igényelhet, habár kár tényleg nem is következett be. (XIII. 878.) j) Végkielégítés engedményezése. Megfelel a végrehajtástól mentesség kérdésében kifejlődött bírói gyakorlatnak, hogy a rendeltetésére tekintettel a nyugdíjjal egyenlő elbánásban részesítendő végkielégítésnek az 1908:XLI. tc. 13. §-ának 2. bek. szerint meghatározandó része mentes a végrehajtástól s hogy ennek folytán ez a rész valamely hitelező követelésének biztosítása vagy kielégítése végett érvényesen nem is engedményez hető. (XIV. 475.) k) Visszaélés a felmondási joggal. Nincs olyan jogszabály, mely a munkaadót arra köte lezné, hogy a szolgálati viszonyt csak azért tartsa fenn, hogy alkalmazottja a nyugdíjra jogosító szolgálati időt kitölthesse. A munkavállalónak a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez fűződő érdeke tehát elvileg nem zárja el a munkaadót attól, hogy a szolgálati viszonyt a nyugdíjpénztári tagság 10. évében a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt kilenc hónappal fel ne mondhassa s a hathavi felmondási idő számításbavételével a szolgálati viszonyt a nyugdíjigény megnyílása előtt három hóval meg ne szüntethesse. A felmondási jognak még a nyugdíjjogosultság megszerzésének küszöbén gyakorlása is csak abban az esetben minősül visszaélésnek, ha a munkaadó az alkalmazottját