Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

Külföldi pénznemre szóló folyószámla 191 sék meg. Maga a Nemzeti Bank is hangsúlyozza, hogy nem foglal állást abban a magánjogi kérdésben, hogy a követelések átalakításánál magánjogi szempontból milyen árfolyam volt irányadó. A felek egyező előadása szerint a folyószámlán lévő feljegyzés: „New-York-i kifizetés számla", a folyószámlán mutatkozó követelésnek valóságos dollárban való leendő fizetésére vonatkozó kötelezettséget jelent. Mivel pedig az alperes valóságos dollárban jelenleg nem teljesíthet, ennek az anyagijogi szabályok értelmében az a következménye, hogy az alperes csak pengőben történő fizetés útján teljesíthet, továbbá, hogy felpereseknek a valóságos dollárok helyett azt az értéket kell megkapniok, amelyhez akkor jutottak volna, ha a dollárokat valóságban kapnák meg. Ez pedig akkor történik meg, ha a felek által megjelölt magasabb árfolyam alapulvételével történik meg a fizetés. (XIV. 385.) Felperes az alperes banknál elhelyezett, koronaöszszegre szóló folyószámla-betétjét régebben angol font követeléssé alakította át. Alperesi bank az átalakított betétet az angol fontnak a visszafizetéskor fennállott alacsonyabb árfolyamán pengőben fizette vissza. Felperes azt a különbözetet követeli, amely a pengőárfolyamban az elhelyezés és a visszafizetés időpontja között mutatkozik. A Kúria szerint felperes a koronaösszegről szóló folyószámla-betétjét azért alakíttatta át angol font követeléssé, hogy pénzének értékállandóságát biztosítsa. Nem lehet tehát szó arról, hogy az angol font-kifizetés megjelöléssel a felek az effektivitást kívánták volna kifejezni. Az értékfenntartási szándékra tekintetttel az sem tesz különbséget, hogy az elhelyezett összeg nem pengő, hanem korona volt, valamint az sem, hogy az átalakítás milyen külföldi pénznemre történt, mert irányadó egyedül az, hogy kirovó pénznem az átváltoztatáskor a felek megítélésében szilárd, megingathatatlan értékmérőként szerepelt. (XV. 901.) Felperes alperesi pénzintézetnél 1924-ben 2500 valóságos dollárt letétként helyezett el, majd ezt az összeget — és ezt követően még más külföldi pénznemeket — „newyorki kifizetés" számlára vitte át. Felperes 1935 januárjában