Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

182 Kereskedelmi ügyletek megkötése alperes azzal védekezik, hogy valóságos dollárban, illetve az időközben bekövetkezett valutakorlátozások folytán a K. T. 326. §-a szerinti árfolyamon átszámított pengőben marasztalható. A kir. Kúria 5 P 70 filléres árfolyamon marasztal: A betét elhelyezésekor a közhit a dollárt általában értékállónak tartotta. Felperes azzal, hogy a betétként elhelyezett pengőösszeget a változhatatlan értékűnek tartott dollár értékéhez rögzítette, nyilván az akkori szokásnak megfelelőleg az elhelyezett pengő összeg értékének biztosítását, vagyis a betét idején fennállott érték állandóságának megóvását célozta s ezt a szándékát eljárásával egyszersmind kifejezésre is juttatta. Az alperesi pénzintézet az akkori közfelfogással kétségtelenül tisztában volt, az említett szándékot minden bizonnyal felismerte és a dollárbetétkönyv fenti módon való kiállításával a felperes jogelődjének célzatához és kívánságához hozzájárult. Ellentétben állónak látszik ugyan ezzel a betétkönyvre vezetett záradék, amely szerint az alperes az elhelyezett összeget dollár kifizetésében, illetőleg New-Yorkra szóló csekkben fizeti vissza, ami valóságos dollárban való teljesítés kikötését jelenti, illetve azzal egyértelmű. A Kúria azonban — a felek között az értékállandóságra nézve létrejött megállapodás és a záradékban foglalt említett kikötés jelentőségét egymással való kapcsolatukban is mérlegelve —, arra az eredményre jutott, hogy ha a felek között a betétösszeg értékállandóságát biztosító oly megállapodás létesült, amelynél a dollár csupán az értéket rögzítő pénznem gyanánt szolgál, a teljesítés mértékét meghatározó szabálynak elsősorban azt kell tekinteni és az effektív dollárban való fizetésre vonatkozó kikötést csak oly értelmezéssel lehet alkalmazni, hogy az ilymódon való teljesítés csak akkor mentesíti az alperest a kötelezettsége alól, ha a dollár a betét elhelyezésekor és a teljesítés idején ugyanazt az értéket képviselte. (XIV. 426.) Felperes 1931 november havában többezer dollár öszszegű dollárbankjegyet adott át alperesi pénzintézetnek azzal a rendeltetéssel, hogy azt előbb letétként kezelje, utóbb takarékbetétkönyvre helyezze el. Felperes ragaszkodott ahhoz, hogy alperes dollárbankjegyben fizesse vissza