Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

72 — Végrendeleti alakszerűség hiánya — donságaival. Ebből folyóan a társaság tagjai az örökösöknek a társaságban való jogait az örökösökre kötelező módon szabályozhatják; megállapíthatják, hogy az örökösök társaságbeli jogaikat csak együttesen, csak közös képviselő útján gyakorolhatják (K. T. 108. §. 1930 :V. tc 27. §.), sőt a társasági szerződés bizalmi jellegére tekintettel a társaság szerződés fenntartását az örökösök közös képviselőjének előzetes kijelöléséhez is kötheti. Ez a szerződési kikötés nem végrendelet, sem nem örökösödési szerződés, mert nem arra irányul, hogy meghatározza azokat a személyeket, akiknek a rendelkező fél — halál után — vagyonát vagy annak egy részét átengedi. Nincs oly különleges törvényi rendelkezés sem, amely akár a társasági szerződésre, akár annak az örökösökről intézkedő részére a végrendelet alakszerűségét tenné kötelezővé. (XII. 594.) Amikor a társasági szerződés akként rendelkezett, hogy a kilépő társtag a közös üzleti vagyonból őt illető fele részt az üzletben maradó társtagnak átengedni tartozik s ezért a megmaradó társ köteles havi 200 pengős részletben 20.000 pengőt kifizetni, amely összegen túlmenő követelést a kilépő fél a társasági viszonyból kifolyólag semmiféle címen sem követelhet s az végkielégítésnek tekintendő, — a kir. Kúria e 'kikötést úgy magyarázta, hogy a szerződés a kilépett tagnak csak azt a jogot biztosította, hogy a kilépéskor mutatkozó vagyonilletőség tiszta értékének kifizetését követelhesse, de e címen is legfeljebb csak 20.000 pengőt. A kilépett tag ugyanis kilépése esetén a törvény alapján nem igényelhetett többet, mint a kilépéskori vagyohilletőségének tiszta értékét (K. T. 105., 106. §.) és nincs alap annak megállapítására, hogy a szerződő felek a kilépett tagnak ezt az értéket meghaladó juttatást kívántak volna biztosítani. Az is bizonyítva van, hogy a társasági szerződés létrejötte idején a kilépett tag a társnál alkalmazásban volt s az üzletbe sajátjából semmit sem fektetett. Ennek figyelembe vételével is kizártnak mutatkozik, hogy a társ a 20.000 pengő kifizetésére az esetre is kötelezni akarta volna magát, ha a kilépett tag vagyonilletőségének tiszta értéke a kilépéskor semmit, vagy 20.000 pengőnél jóval kevesebbet tett volna ki. Ezért a kir. Kúria a szerződést akként értelmezi, hogy a felek az abban említett 20.000 pengőt csak kerek összegként állapították meg s ezzel a kilépés esetén támasztható törvényes igény mérvét nem kiterjeszteni, hanem megszorítani kívánták. (XII. 556.) Amikor a közkereseti társaság megszűnt és felszámolás alá került, de a társaknak maradt egy nyomda vállalat üzeme, amely működést fejtett ki, a tulajdonközösség megszüntetése iránt indított perben a táblai ítéletet, amely a feleket arra kötelezte, hogy a nyomdavállalatot árverésen érté-