Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

70 — Vagyonkezelés, tagság átszállása, öröklés — osztható tárgyak természetben való felosztásának nincsen helye akkor, ha ez a felosztás a fennálló körülmények között a célszerűségnek és a részesek érdekeinek meg nem felel. Ha a részesek a közösségben tartott vagyon kezelésének és haszonvételének módját közös megegyezéssel meg nem állapították, a részesek szótöbbséggel is hozhatnak olyan határozatot, amely a közös vagyon tekintetében a kezelés és haszonvétel módját a vagyon természetének és a rendes gazdálkodás szabályainak' megfelelően állapítja meg; következőleg a közös vagyon 9/10-ed részében tulajdonostársaknak az a határozata, amely az értékpapírállomány haszonvételének módját a vagyon eddigi rendeltetésének és természetének megfelelően a gyári vállalat üzemének továbbfolytatásában állapítja meg, jogszerű és a közös vagyon 1610-ed részben tulajdonostársakkal szemben is hatályos, ugyanis többségi határozat esetén a tárgy természete és rendes gazdálkodás — ebben az esetben a rendes kereskedelmi üzletvitel — szabályai irányadók. (H. T. 1938. 113.) A társasági tagság átszállására, amely mint személyes jog és kötelezettség csak a K. T. 98. §. 2. pontjában említett előzetes megállapodás esetén lehet öröklés tárgya, az ipso jure öröklés elve nem alkalmazható. Az öröklési jog alapelve ugyanis az, hogy az örökös, miután az öröklés nyereséges vagyonszerzés, a hagyatéki tartazásokért soha sem felel a hagyaték értékén túl, a felelősség tehát a törvény erejénél fogva korlátolt. Ezzel áll szerves összefügésben az a másik alapelv, hogy jutalékát a jogosult ipso jure szerzi meg, ami annyit jelent, hogy az örökléshez külön elfogadási nyilatkozat nem szükséges, elég, ha azt a jogosult nem utasítja viszsza. A közkereseti társaság tagjai azonban a K. T. 88. §-a értelmében a társasági kötelezettségekért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek és ez a felelősség kiterjed nemcsak azokra a tagokra, akik az illető kötelezettség elvállalása időpontjában már a társaság tagjai voltak, hanem azokra is, akik csak később léptek valamely fennálló közkereseti társaságba, kiterjed tehát a K. T. 98. §. 2. pontjába szabályozott esetben az elhúnyt tag örököseire is, akik ennél fogva harmadik személyek irányában nem az örökösi jog szabályai, hanem a K. T. értelmében lesznek felelőssek. A felelősség mérvének ebből az eltérő szabályozásából következik, hogy az örökösnek csak joga, de nem kötelessége is, hogy a K. T. 98. §-ának 2. pontjában említett esetben a néhai jogelődje helyett a közkereseti társaságba belépjen, ezen jog gyakorlásához azonban az örökös megfelelő akaratnyilvánítása szükséges, mert a társasági tagság átszállása az örökösre hárult hagyaték értékét meghaladó kötelezettségek forrása lehet, ilyen kötelezettségek vállalása pedig ipso jure az örökös el-