Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)
— Szolgálati bizonyítvány — 51 Az 1914: XVII. t.-c. 47. §-a értelmében a fegyelmi határozatokat jogerőre emelkedésük után a felsőbbség nyomban végrehajtani tartozik, ennélfogva nem tekinthető jogellenesnek a vasútnak az a cselekménye, hogy a jogerős fegyelmi határozattal pénzbírságra ítélt alkalmazott szolgálati illetményeiből a pénzbírságot, valamint a fegyelmi eljárás költségeit levonta és az alkalmazottnak a felfüggesztés tartamára visszatartott iletményeinek kiadását is mellőzte. Ezeket a jogszerűen levont illetményeket azon a címen sem követelheti vissza az alkalmazott, hogy a fegyelmi bíróság által elbírált szolgálati vétség elkövetése idején a beszámíthatóságot kizáró elmebetegségben szenvedett, mert ezt a körülményt az alkalmazott védelmeként a fegyelmi eljárás során tartozott volna érvényesíteni és ha ezt elmulasztotta, ennek iá mulasztásnak következményeit maga tartozik viselni. (XII. 501.) Az államvasúti szolgálatból megvált alkalmazót í az állam vasúti szolgálati és illetményszabályzat alapján jogosan igényelheti, hogy a vasút olyan szolgálati bizonyítványt állítson ki számára, amely a vasút szolgálatában eltöltött időt és, a szogálat minőségét tüztesen meghatározza. Amennyiben a bizonyítvány kiállításának alapul szolgáló hivatalos okiratok és feljegyzések állítólag elvesztek, az alkalmazott nem zárható el attól, hogy a (szolgálati jogviszony fennállását más módon, — esetleg tanukkal is, — bizonyíthassa és e bizonyítás eredményéhez képest erről az időről a vasúttól a szolgálati bizonyítvány kiállítását polgári per útján követelhesse. (XII. 883.) A vasúti alkalmazottak és hozzátartozóik nyugellátására nézve nem az állami alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátását szabályozó 1912. évi LXV. t.-c. rendelkezései az irányadók, mert a vasúti alkalmazottak nyugellátásukat az 1914. évi XVII. t.-c. 22. §-a értelmében egyes vasutak külön szabályaiban megjelölt nyugdíjintézetektől, az ezeknek alapszabályaiban foglalt feltételek és módozatok szerint kapják. Ezekre a nyugellátási igényekre nézve tehát egyedül és kizárólag a vonatkozó nyugdíj szabályzatok rendelkezései a mérvadók. (XIII. 452., 569.) Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy miután a m. kir. államvasúti alkalmazottak és hozzátartozóik nyugellátási igényeinek elbírálását a m. kir. Kúria 31. számú polgári jogegységi döntvénye a 7200/1925. M. E. számú rendelet alapján kivette a rendes polgári bíróság hatásköre alól, a nyugellátási kérdéseket illetően az itt ismertetett határozatok kizárólag az egyéb vasútvállalatok alkalmazottainak hasonló igényeire vonatkoznak.