Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

52 — Hozzátartozók ellátási igénye — A vasúti nyugdíj szabályzatokban biztosított özvegyi nyugdíjigény szorosan értelmezendő és ezért, — ellenkező kifejezett szabályozás hiányában, — az „özvegy" fogalmi meghatározásánál a mindennapi életben szokásos szóhasználat szerint azt a nőt kell érteni, aki az alkalmazott elhalálozásakor vele még törvényes házassági kötelékben élt. Ilyen esetben nem lehet tehát özvegyi nyugdíjra jogos igénye annak a nőnek, akinek házassága a férj halála előtt jogerős bírói ítélettel történt felbontás folytán szűnt meg, mert az ilyen nő a férj halálakor férjének már nem volt házastársa és így nem is lehet annak özvegye. (XIII. 569.) Minthogy ekként az özvegyi nyugdíjra való igény jogosultság szempontjából a nyugdíj szabályzatnak egyedül mérvadó rendelkezései kiterjesztőleg nem magyarázhatók, ezért nincs jelentősege annak, hogy akár az állami alkalmazottak és hozzátartozóik ellátását szabályozó 1912:LXV. t.-c., akár az államvasúti nyugdíjszabályok az özvegyi nyugdíjat az első és második feleség között bizonyos tekintetben megosztják. (XIII. 452., 922.) Az 1914. évi XVII. t.-c.-be iktatott vasúti szolgálati rendtartás 31. §-ának V. pontja értelmében a fegyelmi büntetésképen történő elbocsátás az összes illetmények és a szolgálati viszonyból eredő összes egyéb jogok elvesztését vonja ugyan maga után, ide értve az alkalmazottnak és hozzátartozóinak nyugdíjra és végellátásra való igényeit is: a fegyelmi bíróság azonban az elbocsátást kimondó határozatában különös méltánylást érdemlő okokból kimondhatja, hogy az elbocsátás a végellátási igény tekintetében az elbocsátásra ítéltnek hozzátartozóira nem jár a most megjelölt következményekkel. Ebben az esetben ellátási igény a jogosultakat úgy illeti meg, mintha az elbocsátásra ítélt szolgálati kötelékéből végleges szolgálatképtelenség alapján vált volna meg. Adott eset kapcsán a Kúria rámutat, arra, hogy ez a törvényes rendelkezés a Képviselőház igazságügyi és közlekedésügyi bizottságainak javaslata alapján, a fe gyelmi úton elbocsátásra ítélt alkalmazott családtagjai érdekében és az 1912. évi VII. t.-c. 8. §-ával összhangban vétetett fel az 1914. évi XVII. t.-c. szövegébe és az volt a célja, hogy a fegyelmileg elbocsátott vasúti alkalmazott ártatlan hozzátartozói az elbocsátott családfő hibája miatt ellátási igényeiktől el ne essenek. Ezért a m. kir. Kúria a m. kir. Közigazgatási Bíróság hasonló állásfoglalásával egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fegyelmi úton elbocsátott vaisúti alkalmazott hozzátartozójának az itt tárgyált kivételes ellátására való igénye nem a férj halálával, hanem annak még életbenlétében, a fegyelmi ítélet jogerőre emelkedését követő hó első napján nyílik meg. (XII. 211.)