Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

48 — Különszerződéses és ideiglenes alkalmazottak — külön szerződéssel ideiglenes minőségben alkalmazza. A törvényben az ilyen tárgyú megállapodás hatályosságát illetően az alkalmazott javára korlátozó rendelkezés nincsen és az ideiglenesen alkalmazhatók körét sem korlátozza a törvény a még szolgálatban nem állott munkavállalókra. Érvényes tehát az a szerződés is, amellyel a vasút a nála már korábban szolgálatot teljesítő egyént alkalmazza ideiglenes minőségben. (XII. 297.) — Ugyanígy érvényesnk fogadta el a Kúria a különszerződéses alkalmazott által elfogadott azt a megszorító kikötést is, amelynek értelmében az alkalmazott tudomásul vette, hogy állandó alkalmazottá a törvény 2. §-ának I. c) pontjában megszabott 3 évi szolgálati idő kitöltése esetében sem válhat. A Kúria felfogása szerint ugyanis a különszerződésnek ilyen kikötése sem tekinthető törvényellenesnek, ha azt az alkalmazott szabályszerűen elfogadta. (XIII. 200.) Nincsen akadálya annak sem, hogy a különszerződéses ideiglenes alkalmazottal a vasút olyan újabb megállapodást létesítsen, amely az alkalmazott további szolgálatát most már az állandóvá váláshoz szükséges 3 évbe beszámíthatónak mondja ki és csak az új szerződést megelőző szolgálatot zárja ki a beszámításból. (C. II. 3963/1938.) Az ideiglenes alkalmazott szolgálatát az 1914 : XVII. t.-c. 53. §-ának IV. p.-a szerint bármikor minden indokolás nélkül fel lehet mondani. (XII. 297.,—XIII. 206., 526.) — Az ideiglenes alkalmazottal szemben a vasút ezzel a felmondási jogával a szolgálat állandóvá válása előtt bármikor élhet, ezért nem tekinthető a felmondási joggal való visszaélésnek a vasútnak az az eljárása, hogy adott esetben a szolgálati viszonyt, — a szabályszerű 14 napi felmondás előrebocsátásával, — a szolgálat állandóvá válásához szükséges 3 év eltelte előtt néhány hóval megszüntette, mert a Kúria álláspontja szerint a vasút jogosult az ideiglenes alkalmazottak szolgálati minősítését mérlegelni és az alkalmazásuk állandóvá válásának saját elhatározása körében megfelelő felmondással gátat vetni. (XIII. 526.) Az 1914: XVII. t.-c. 3. §-ának 2. bekezdésének ama rendelkezése szempontjából, hogy a fegyvergyakorlaton vagy póttartalékos katonai kiképzésen kívül más tényleges szolgálatban töltött idő az állandó vasúti alkalmazottá váláshoz szükséges 3 évi szolgálati időbe nem számít be, közömbös az, hogy az alkalmazott az állam fegyveres kötelékében általános védkötelezettség alapján vagy sorozás útján teljesít-e katonai szolgálatot. Az idézett szakasznak az a szabálya ugyanis, hogy a fegyvergyakorlaton és a póttartalékos katonai kiképzésben töltött idő vasúti szolgálati időben töltött szolgálatnak számít, nyilvánvalóvá teszi, hogy másnemű tényleges katonai szolgálat beszámítása ennek hosszabb időtartama miatt és így a