Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

— Szolgálati jogviszony megszűnése — 33 üzleti alkalmazottnak ezt az eljárását csakis közvetlenül a kilépést követően és időbeli korlátozással ismeri el jogosultnak, mivel ez az eljárás, — ha a volt főnök vevőkörének megszerzését célozza is, — megfelelő korlátok között a magát önállósító alkalmazott boldogulása szempontjából megengedhető. (X. 1011.) Az 1895. évi XXXVII. t.-c. 6. §-a értelmében az állami vagy magánalkalmazásban álló személy részére a munkaadó felszólalása esetében megtagadandó a találmányi szabadalom engedélyezése, ha a bejelentőnek alkalmaztatásából vagy hivatalos állásából folyó teendője volt az, hogy szakértelmét olyan gyártási eljárások vagy ipari termékek feltalálására használja fel, mint amire a szabadalom szól; ily esetben a munkaadó a szabadalmat a törvényben megszabott határidő alatt a maga részére jogosult igénybevenni. (XII. 230., 445.) f) Szolgálati jogviszony megszűnése. Határozott időre kötött szerződés. — Határozatlan tartamú szerződés. — Szolgálati szerződés átalakítása. — „Szolgálati érdekből" való nyugdíjazás. A határozott időre kötött szolgálati szerződés annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyre köttetett. Egymagában a gazdasági viszonyoknak előre nem látott rosszabbodása és ennek következtében az üzem korlátozása vagy beszüntetése még nem ad feltétlen jogot arra, hogy a határozott tartamú szolgálati jogviszonyt a munkaadó egyedül ebből az okból idő előtt felbontsa. (X. 1022.) A határozott időre kötött szolgálati szerződés időelőtti jogellenes megszüntetése esetében a munkaadó kártérítésre köteles, melynek megállapításánál az a kiindulási alap, hogy az alkalmazott a felmondási időre járó illetményeinek megfelelő összeg kiadását a jogtalan elbocsátáskor azonnal jogosult követelni (P. H. T. 783. sz.), tekintet nélkül arra, hogy a szolgálat elhagyásából tényleges kára származott-e. A felmondási időn túl terjedő szerződéses időtartamra viszont az alkalmazott a szerződésben kikötött járandóságát kártérítésként követelheti. Az utóbbi kártérítés mértékének a megállapításánál azonban már arra is tekintettel kell lenni, hogy vájjon az alkalmazott a maga részéről a kárelhárítási vagy kárenyhítési kötelezettségéből folyóan minden tőle telhetőt elkövetett-e abban az irányban, hogy felszabadult munkaerejét másutt értékesítse. Az a jövedelem ugyanis, amelyhez az alkalmazott a hátralévő szerződéses idő alatt más helyen jutott, vagy juthat, a munkaadó szerződésszegésből eredő vagyoni hátrányának csökkentése végett a munkaadó javára betudandó. (X. 1022.) 3