Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

— Szolgálati viszony, külföldi jog — 65 kor, ha a munkavállaló a munkabérkövetelést hosszabb időn át nem érvényesíti, — mint a jelen esetben 14 éves át, — mert ily esetben a hosszabb időről kifizetetlenül maradt hátralékos munkabérnek utólag, egy összegben követelése már nem a megélhetés biztosítására, hanem tőkegyűjtésre szolgál. (X. 5.) Munkaadó biztosító társaság az alkalmazásában állott munkavállalóval oly életbiztosítási szerződést kötött a szolgálat alatt, hogy munkavállalónak 1932. I. 1-én, korábbi elhalálozása esetén pedig törvényes örököseinek 100.000 kor. tökét fizet akként, hogy munkavállaló szolgálatának fennállása alatt e díjat munkaadó, annak megszűnte után munkavállaló tartozik fizetni. Munkavállaló a biztosítási összek átértékelését az 1926:XVI. t.-c. 17. §-a alapján kéri, miután ez az életbiztosítás tulajdonkép az ő nyugdíjigényének átértékelésére szolgált. Minthogy azonban munkavállaló koránál fogva a nyugdíjalap tagja nem lehetett, nyugdíjra igényjogosultsága nem volt, reá a nyugdíjszabályzai rendelkezései semmi vonatkozásban alkalmazást nem nyerhettek, a kötvény fennálló nyugdíjigény kielégítésére nem szolgálhatott. Ennélfogva a munkaadó kötelezettségének jogi természete s annak terjedelme szempontjából az életbiztosítási kötvény tartalma az irányadó; a nyugdíjátértékelésre vonatkozó törvényes jogszabályok alkalmazhatóságáról nem lehet szó. (IX. 488.) Amikor a munkavállaló eredeti üzemét alperesi vállalat vette át, nem hivatkozhatik utóbbi sikerrel a nyugdíjátértékelési perben arra, hogy a megszűnt eredeti munkaadó üzeme veszteséges volt s azzal szemben a munkavállalót sokkal csekélyebb összegű átértékelt nyugdíj illethette volna, ha az alperes a nyugdíjfizetési kötelezettséget korlátozás nélkül vállalta át; ez utóbbi kötelezettségvállalásból egyszersmind következik, hogy a korábbi munkaadó által az alperesi munkaadónak átadott nyugdíjalap mennyisége és átmentésének aránya közömbös. (IX. 318.) A megállapodásban foglalt az a kikötés, hogy pénzromlás esetén a felperes a nyugdíjat a megállapodáskori pengő értékben -— valorizálva — tartozik fizetni, nem akadálya annak, hogy a vállalt szolgáltatás mérvének, a nyugdíj összegének a leszállítását a felperes utóbb a vagyoni helyzetében önhibáján kívül beállott rosszabbodás okából és alapján ne kérhesse. (K. J. 1936. 60. old.) s) Külföldi jog. A Magyarország és Románia között fennálló nemzetközi egyezménynek a magyar jogra utaló rendelkezése folytán román állampolgárnak magyar állampolgár ellen érvényesített magánalkalmazotti nyugdíjigényének átértékelése kérdését az 1926:\Y!. t.-c. szerint kell elbírálni. (H. D. 1934. 56. old.) 5