Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

- Nyugdíj — 63 A nyugdíjjárandóság tekintetében is irányadó a szerződések teljesítésének gazdasági lehetetlenülésére vonatkozó jogszabály. Ha a nyugdíjat megállapító jogügyletben az általános gazdasági körülményekre, vagy a földbirtok jövedelmezőségére s a nyugdíjat szolgáltató anyagi helyzetére nem történt is kifejezetten utalás, a nyugdíj mérvére vonatkozó megállapodások feltételezik a gazdasági viszonyok szabályszerű életrendjét. Ha tehát ez a feltevés megdől és a nyugdíjszolgáltatás értékének az emelkedése mellett az adós gazdasági helyzetében annak hibáján kívül, az általános gazdasági körülmények módosulása folytán előre nem látott olyan mélyreható változás állott be, amelynél fogva a szerződésnek eredeti mértékű tejesítése a kötelezett félre elviselhetetlen terhet róna, akkor a munkaadó által fizetett nyugdíj leszállításának helye lehet. (X. 2.) A kegydíj összegszerű mérséklése a munkaadó vagyoni viszonyainak megromlása esetén kérelmezhető. A szolgáltatás mennyiségét csak az új per megindításának az időpontjától kezdődő hatállyal lehet megváltoztatni. Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a munkaadó jogosan igényelheti-e s mily mérvben a kegydíj csökkentését, nem elég arra hivatkozni, hogy köztudomás szerint az 1928. évhez viszonyítva a mezőgazdaságok jövedelmezősége mintegy 45—^50°/o-al csökkent, illetve fejlődött vissza, viszont a pengő vásárlóerejének emelkedése folytán a megélhetési lehetőségek mintegy 50%-al emelkedtek, hanem igazolni és bizonyítani kell a munkaadó helyzetében ugyanazon időn belül beállott változásokat. (IX. 1137.) Egymagában az a körülmény, hogy a munkaadó pénzintézet üzletmenete, az általános gazdasági viszonyoknak az egész gazdasági életre kiható, közismert leromlása folytán az utóbbi években lényegesen rosszabbodott, a szerződésileg kötelezett nyugdíjnak leszállítását kellőkép alá nem támasztja, hanem az bizonyítandó, hogy a nyugdíj megállapítása óta az alperesi intézet viszonyai olyan lényeges és mélyreható változáson mentek keresztül, hogy az eredeti nyugdíj teljes összegének megfizetése a vállalatra elviselhetetlen terhet jelentene s anyagi romlását eredményezné. (VIII. 227.) A nyugdíjigény, mint nem az 1910/1920. M. E. sz. rend. alapján támasztható követelés, e R. 22. §-a alapján sem minősíthető csőd esetében a tömeg tartozásainak, illetve a k. e. esetében az 1410/1926. M. E. sz. rend. 55. §-ában megjelölt előnyös költségekkel egy tekintet alá esőnek. (C. II. 1814/1934.) A nyugdíjért való felelősség nemcsak az elismert vállalati nyugdíjpénztárt, hanem a m. kir. Curia 791. sz. E. H. értelmében a vállalati munkaadót is terheli, aki az önálló jogi sze-