Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

58 Végkielégítés — sítése esetén munkavállalónak igénye feléled a nyugdíjra. A késedelem folytán felperes nyugdíját követeli; munkaadó azzal védekezik, hogy a munkavállaló a sorozatos késedelmes fizetés ellen jogfenntartással nem élt. A C. marasztalja munkaadót a végkielégítés összegében, de beszámítani rendeli a nyugdíjra folyósított összegeket. (VII. 1002.) Az 1910/1920. M. E. sz. rend. 13. §-a értelmében a munkaadó a kifizetett végkielégítést az alkalmazott nyugdíjköveteléséből levonhatja. A rendelet nem tesz különbséget a között, hogy a végkielégítésre jogosító szolgálati idő összeesik-e a nyugdíjra jogosító szolgálati idővel vagy sem, hanem minden megkülönböztetés nélkül rendeli a végkielégítés levonását. (VII. 758.) Az 1910/1920. M. E. sz. rend. 13. §-a értelmében a munkaadó az alkalmazottnak kifizetett végkielégítést az alkalmazott nyugdíjából minden korlátozás nélkül — és nem csupán a nyugdíj lefoglalható része erejéig — vonhatja le, vagyis nyugdíjat csak attól az időponttól köteles fizetni, amikor a végkielégítés összege a havi nyugdíjrészletekkel már letörlesztődött. (IX. 1054.) Az időszaki lap kiadóvállalatának szolgálatában álló hírlapírót az 1910/1920. M. E. sz. rend. 9—13. §-aiban meghatározott végkielégítés megilleti. (58. sz. polgári jogegységi döntvény. VII. 1176.) A jogegységi és teljes ülési határozatok jogszabályokat alkotnak s a bíróságokra nézve ép oly erejű jogi kútfők, mint a törvény; ily határozatok nem alkalmazhatók azokra a jogviszonyokra és cselekményekre (ügyletekre), amelyek a hatályuk kezdete előtt befejeződtek. Ennélfogva az 1932. februárjában kilépett hírlapíró végkielégítési igényére az 1933. dec. 6-án kihirdetett, s 1933. dec. 21-től alkalmazandó (Ppé. 75. §.) 58. sz. J. E. D. hatálya ki nem terjed. (VIII. 257.) Gyógyintézeti kertész sem ipari, sem kereskedelmi alkalmazottnak nem tekinthető; reá az 1910/1920. M. E. sz. rend. nem alkalmazható. Szolgálati viszony az általános magánjog szabályai alá esik; eszerint pedig külön kikötés nélkül végkielégítés nem jár. (VIII. 345.) A belső irodai szolgálatot is teljesítő felperes kijelentette, hogy az új vidéki kiküldetési költségek ellenében nem kiván utazni, s a volt kiküldetési járandóság visszaállítását kérte. Minthogy a felperes megmaradt a szolgálatban anélkül, hogy kérelmének elutasítása esetén a szolgálati viszony megszüntetése iránti szándékát kifejezte volna, sőt az újabb költségszabályozás fenntartása dacára sem élt kilépési jogával, s — jogfenntartó nyilatkozat nélkül — a felmondási időt is kitöltötte, a felperes részéről a külső tevékenységből eredő jövedelemről való lemondást kell vélelmezni. Ebből a jogi álláspontból következik, hogy