Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

— Végkielégítés — 57 az alkalmazott hátrányára — más módon állapítsák meg. Ennélfogva a felek szabad megegyezése esetén a végkielégítés öszszege a rend. 9. §-ában meghatározott mértéket meghaladhatja, s így jogosultak voltak felek akként megállapodni, hogy munkaadó kötelemszegés esetén az évi fizetés háromszorosát fizeti végkielégítés fejében. (VII. 1001.) Az 1910/1920. M. E. sz. rend. 12. §-a értelmében az alkalmazottat megillető végkielégítés az alkalmazott elhalálozása esetében annak eltartásra jogosult házastársát csak abban az esetben illeti meg, ha arra rászorul. Annak a megítélésénél, hogy az alkalmazott özvegye a végkielégítésre rászorultnak tekinthető-e, a végkielégítés esedékessé válásának, vagyis a férj elhalálozásának időpontjában fennállott vagyoni helyzet lehet egyedül mérvadó. A vagyoni és jövedelmi viszonyok későbbi esetleges változásainak bizonytalan esélyeitől az özvegy végkielégítési igényének keletkezése és fennállása függővé nem tehető. E jogi álláspont helyessége mellett szól az 1910/1920. M. E. sz. rend. 9. §. 3. bek.ben foglalt az a rendelkezés is, amely szerint maga az alkalmazott végkielégítésének az összegét is a szolgálat megszűnésekor volt és nem valamely korábbi időpontbeli, vagy több előző évi átlagnak megfelelő illetménvek alapulvételével kell kiszámítani. (IX. 102.) Az 1910/1920. M. E. sz. rend. 9. §-ának 3. bek.-e szerint a végkielégítés összegének kiszámításánál az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabért kell alapul venni. Felperes munkavállaló az alperesek jogelődénél, majd pedig ennek halála vitán ennek örököseinél, az alpereseknél szolgált. A már korábban is alkalmazva volt és az alperesek által tovább alkalmazott s ekként megszakítás nélkül ugyanabban az üzemben továbbszolgált felperesnek a szolgálati ideje tehát a végkielégítés kiszámítása szempontjából az üzem tulajdonában beállott változás dacára is egységesnek és folytatólagosnak tekintendő. A szolgálat megszakíthatatlan voltának a tényével szemben nincs jelentősége annak, hogy az alperesek az üzemek átvétele után a felperes alkalmazásának eddigi feltételeit módosították és felperessel ebben a vonatkozásban új megállapodást létesítettek. (VIII. 4.) Olyan rendelkezés, hogy az özvegy elveszíti a végkielégítéshez való jogát, ha a férje öngyilkosságot követ el, az 1910/ 1920. M. E. sz. rend.-ben nem foglaltatik. Az öngyilkosság tényének nem tulajdonítható az a joghatály, amelyet a rend. 11. §-a a szolgálat önkéntes megszüntetéséhez fűz. (X. 320.) Felperes munkavállalót 6060 pengő végkielégítés illette. Alperes munkaadó arra kötelezte magát, hogy ennek kifizetése helyett havi 200 P nyugdíjat fizet; ezen kötelezettség nem telje-