Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

— Üzletátruházás — 23 tek. Abból azonban, hogy a férj az által folytatott fa és szénüzletet, valamint a közös lakást odahagyva a szomszédos egyik utcában új üzletet nyitott, ahonnan azonban néhány nap múlva feleségéhez visszatérve az üzletet folytatta, nem lehet a feleségnek, aki ezen rövid idő alatt az üzletet önállóan vezette, üzlet átvevői minőségét megállapítani, miután az átvételi és átadási szándék nem állapítható meg. A feleség ideiglenes üzleti tevékenysége a házastársi kapcsolatból folyó puszta tényleges helyzeten is alapulhatott. Átruházási szándék és erre irányuló akaratmegegyezés, — tehát jogügylet — hiányában az 1908. évi LVII. t.-c. nem alkalmazható. (VII. 984. K. J. 1933. 11. sz. 12. old.) A kereskedelmi üzlet a kereskedőnek kereskedelmi ügyletek megkötését előmozdító és lehetővé tevő azon jogainak és javainak foglalata, amelyek önálló gazdasági rendeltetésüknél a forgalmi életben való szerepüknél fogva a kereskedő egyéb vagyonától, sőt egy másik üzletétől is elkülönülő egységként jelentkeznek. A kereskedő minőséget a kereskedelmi ügyletekkel saját nevében való iparszerü foglalkozás adja meg. Azok a tények, amelyekből felismerhető, hogy a kereskedelmi ügylettel való foglalkozás szándéka nem pusztán egyes alkalmi üzletek, hanem meg nem határozott számú kereskedelmi ügyletek rendszerinti, hivatásszerű kötésére irányul, az iparszerűséget tanúsítják. Amikor pedig valaki a kereskedelmi üzlet folytatásához szükséges jogi és gazdasági berendezkedést megkezdi, ezáltal a kereskedelmi üzletekkel való iparszerű foglalkozást megalapította; és amint egyfelől üzleti kötelezettségeknek tekintendők azok a kötelezettségek, amelyeket valaki abból a célból vállalt, hogy ipaiszerű foglalkozását megkezdhesse, üzletét megalapíthassa, úgy másfelől üzleti vagyonná válnak azok a javak, amelyeket a fent írt kötelezettség vállalása útján szerzett. Ehhez képest, amikor a vevő napi 3 waggon termény őrlésére tervezett malmot vesz meg ingatlanostul, felelős ezen ipartelep eladója által végeztetett műszaki tervezési munkálatok díjáért, amely az átvevő által utóbb megvásárolt ipartelep létesítésére irányuló műszaki munkálat volt s mint olyan az átruházott üzlet egyik alkotó elemét képezte. Pusztán az, hogy az átvevő alperes nem mindent vett át, közömbös, mert az üzletátruházás fogalmához nem feltétlenül kívántatik meg az üzlet minden alkotó elemének átadása és átvétele, hanem elegendő olyan jogi helyzetnek, vagy akár csak olyan üzleti előnyöknek átengedése, amelyektől az adott eset körülményei között az üzlet folytatásának lehetősége függ. Már pedig a malom létesítésére vonatkozó műszaki munkálatok ilyeneknek minősülnek. (VII. 959.) Ha a tényleges átadás és átvétel nem történt meg, mert az átvevő az ügylettől az átvétel előtt az átruházó magatartására