Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Részvényösszevonás, külföldi r. t., keresked. vétség — isimert. Ugyané §. 2-ik bekezdésében biztosított választási jog osaik akkor gyakorolható, ha a társaság a vagyonfelosztásig a szolgáltatást teljesíti. (H. D. 1932. 62. old.) w) Részvényösszevonás, hányadrészvények. Önmagában az a körülmény, hogy a hányadrészvényesek bizonyos szempontból jogaik gyakorlása tekintetében együttes eljárásra vannak utalva, nem jelenti részvényesi jogaik lényeges megcsorbítását, ennélfogva az a körülmény, hogy a közgyűlés a 10.— P névértéklről 5 P névértékre leszállított régi részvények 10 drb.-játnak egy 50 pengő névértékű részvénnyé való összevonását határozta el: a vonlatkozó közgyűlési hátározlat megsemmisítésének okául nem szlolgál. (VII. 73.) Hánya drlészvőnyek különifajú részvénnyé kimondására (7768/1928. P. M. sz. rend.) 1. még H. T. 1931. 17. old. Nem jelenti a részvényesi jogok lényeges csorbítását a hányadrészivényeséknek bizonyos szempontból jogaik gyakorlásában együttes eljárásra utalása. (H. D. 1933. 25. old.) x) Külföldi részvénytársaság. A külföldi r. 1 magyarországi bejegyzett képviselete nem tekinthető amattól különálló jogi személytnlek. (H. D. 1931. 79. oldal.) Külföldi r. t. belföldi fióktelepié részére cégvezető ki nem rendelhető. (Bp. T. VI. 10.402/1931.); a cég jegyzésére egyedül a belföldi képviselőség jogosult. (Bp. T. 9543/1921.) y) Kereskedelmi vétség. Részvénytőke befizetésére valótlan előadás. — Pénzbírság átváltoztatása fogházra. — Közgyűlés összehívásának elmulasztása. — Csődnyitás iránti kérelem elmulasztása. Megállapítja a 218. §. 1. pontjába ütköző kereskedelmi vétséget az, hogy az alapítók kérvényükben azt terjesztették elő, hogy a részvényjegyzők a részvénytőke 30%-át befizették, holott a kimutatott összeg nem a részvényjegyzők befizetéseiből, hanem harmadik személy nyomban visszafizetendő köldsönéből állott elő. (IV. 1305.) A P. H. T. 634. számú elvi határozatában kimondott azon szabályon, hogy a K. T. 220. §-a alapján kiszabott pénzbírság behajítihatatllanság esetén szabadságvesztésre át nem változtatható, az 1928 :IX. törvénycikk rendelkezései nem változtattak. Az 1928:IX. t.-c. 14. ós 16. §§-ai helyesen csak úgy magyarázhatók, hogy a kereskedelmi vétség alapján kiszabott pénzbírság