Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Rögtöni hatályú elbocsájtás és felmondás — 45 rögtöni hatályú eltbocsájtási ok gyanánt érvényesítve a munkavállalót elbocsájtotta. (V. 823.) A rögtöni hatályú elbocsájtás tényét nem érinti s megbocsájtásra következtetni nem lehet, ha a munkaadó az elbocsájtás jogának gyakorlásával azért késik, mert az esetről értesülve, annak fennforgása és mértéke tekintetében vizsgálatot folytat s jogát csak akkor gyakorolja, ha az alkalmazott terhére rótt cselekményeket a vizsgálat megnyugtató módon megállapította. (H. D. 1930. 119. old. Mj. 1933. 12. old. és VII. 546.) Az It. 94. §. g) pontjába ütköző, la főnök bizalmával visszaélést követi el az az alkalmazott, aki a számadásokba valótlan adatok bevezetésével leplezi el a (fennforgó hiányt (VI. 1158.), vagy munkaadójának fiktív rendeléseket jelent be s a vevők az ilykép küldött árut visszautasítják (C. II. 7545/1930.), vagy az ellenérdekű féltől jutalékot fogad el (C. II. 750/1932.). Az a szolgálatadó, aki az utazóként alkalmazott segédjének kellő utazási alkalmat nem ad, avagy annak elmaradása esetén az utazóját az elmaradt utakért nem kártalanítja, szerződéses kötelezettséget sért. Ily esetben a munkavállaló az I. t. 95. §. b) pontja alapján jogosult a szolgálati viszonyt rögtöni hatállyal megszüntetni. (IV. 1159.) Ez esetben a munkaadó az utazónak az elmaradt utazásokért kártalanítást tartozik fizetni. (K. J. 1930. 212.) Munkavállalót a jugoszláv hatóság dinárcsempészés miatt pénzbüntetésre, illetve ezt helyettesítő két évi szabadságvesztésre ítélte, amely utóbbi büntetését kitöltötte s emiatt/ szolgálatából két évig távol maradt. Emiatt szolgálatából rögtöni hatállyal elbocsájtatván, bizonyítani kívánja, hogy más esetben munkaadó maga adott utasítást a pénzcsempészésre s felfedezés esetén az alkalmazottak helyett a pénzbüntetést lefizette. Az alsóbiróságok elutasító ítéletével szemben a C. felold s elrendeli a bizonyítást, mert a munkaadó e magatartásával kifejezést adott annak a felfogásának, hogy e cselekményt a szolgálati viszonyra kihatóan nem tekinti oly cselekménynek, amely azonnali hatályú elbocsájtás alapjául szolgálhatna. (G. IV. 3830/1930.) Az I. t. 94. §. g) pontjába ütköző és ezért rögtöni hatályú elbocsájtásra okot szolgáltat az a munkavállaló, aki más alkalmazott részéről a szolgálatadó érdekeit veszélyeztető tényekről tudomást szerez s ezt szolgálatadójának haladéktalanul bejelenteni elmulasztja. A fennforgó esetben a C. a rögtöni hatályú elbocsájtást elkésettnék minősíti s a munkavállaló felmondási járandóságát megítéli, mert a bizalommal való visszaélés megállapításának alapját képező tényt a munkaadó 1928. szeptember végén tudta m'eg s csupán 1929. januárjában érvényesítette (VI. 596.)