Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

44 — Rögtöni hatályú elbocsájtás és felmondás — telennek minősítette. (VI. 1323.) Ha azonban a vállalatnak 18 évig alkalma volt az alkalmazott képzettségéről és alkalmazhatóságáról meggyőződést szerezni, akkor e címen elbocsájtásnak nincs helye. (C. II. 3881/1931.) Az 1875:XXXVII. t.-c. 59. §. 6. pontjának helyébe lépett 1884:XVII. t.-c. 64. §. e) pontjának az a szabálya, hogy a segéd felmondás nélkül azonnal elboosájtható, ha a szerződésileg elvállalt munka teljesítésére képtelen, a tartós jellegű betegség okozta szolgálatképtelenség esetére is vonatkozik. (H. D. 1932. 146. old.) Rögtöni hatályú elbocsájtásra okot szolgáltat az, hogy a Nemzeti Bank tisztviselőjének utóbb kiderített adatok szerint érettségi bizonyítványa érvénytelen volt, mert a szolgálati rendtartás szerint a felvételhez a kerskedelmi akadémia Vagy középiskolai érettségi bizonyítvány szükségeltetett s ezen feltételt magára nézve kötelezőnek a munkavállaló írásbeli nyilatkozatban elismerte. Tehát a munkaadó az alkalmazásra vonatkozó szerződési nyilatkozatát, tévedés címén jogszerű alapon támadta meg. (V. 1253.) Munkavállalónak közvetlen főnökével, mint a munkaadó helyettesével szemben tett az a kijelentése, hogy az ennek részéről tett figyelmeztetést és megjegyzést kikéri magának, még ha ezt keményebb hangon tette is, legfeljebb tiszteletlen magatartásnak tekinthető, de nem oly súlyos becsületsértés, amely az I. T. 94. §. b) pontja alapján a szolgálatból felmondás nélkül való azonnali elbocsájtásra okul szolgál. (V. 493.) Az alkalmazott által tett az a kijelentés, hogy az r. t. igazgatósági tagjai saját zsebükre dolgoznak, nem tekinthető súlyos becsületsértésnek. (H. D. 1931. 52. old.) Csődkérvény beadása a munkaadó ellen nem azonnali elbocsájtási ok. (H. D. 1931. 51. old.) Ha az elbocsájtásra jogosító tények 'a munkaadónak nem azok elkövetésekor, hanem utóbb jutottak tudomására, az elbocsájtást rögtöni hatállyal gyakorolhatja, ha a tudomásszerzés után azonnal gyakorolja e jogát. (VI. 1069.) Aminthogy a munkavállaló is a rögtöni hatályú felmondásra okul szolgáló tényt követően azonnal köteles jogát gyakorolni. (VII. 545.) E szabályt a dolog természeténél fogva korlátozza az a szabály, hogy ily esetben sem gyakorolhatja a munkaadó elbocsájtási jogát, ha az ok oly időben jutott tudomására, amikor a visszaélésnek az üzlet érdekeit veszélyeztető hatása már nem jelent érezhető érdeksérelmet. Ehhez képest tehát nem állapította meg a C. az azonnali hatályú elbocsájtás jogszerűségét, amikor a munkavállaló 1919-ben élt vissza egy ízben bizalmával s a munkaadó az 1928-ban tudomására jutott azt a tényt