Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Uzletátruházás — 25 árverésen megvette. D. L. a bérletről lemondott, iparengedélyét és italmérési engedélyét visszaadta, D. I. pedig ugyané helyiséget kibérelte saját nevébe iparengedélyt és iltamérési engedélyt szerzett, bérbevette az árverési vevőtől az ezáltal megvásárolt felszerelési és berendezési tárgyakat és az üzletét újból megnyitotta. A C. D. I. üzletátvevői minőségét megállapítja. Kimondja, hogy a vendéglői üzletnél a főértéket a megfelelő helyen levő üzlethelyiség, az ahhoz kapcsolódó fogyasztó és vevőkör, a vendéglő elnevezése és az üzem folytatásának lehetősége alkotják, ami mellett 'az üzleti berendezés és felszerelés rendszerint alárendeltebb jelentőségű. A C. álláspontja szerint D. L. figyelemmel az átruházó és átvevő testvéri viszonyára, a vendéglői bérleti szerződésről és italmérési engedélyről való lemondásával közreműködött abban az irányban, hogy testvére folytathassa a „Gambrinus étterem" megjelöléssel ismertté vált régi vendéglői üzletet s így ehhez képest az átvevő az előző üzlettulajdonos testvérével való megállapodás útján jutott a kérdéses kereskedelmi üzlet azon főértékéhez, amelyet az üzlet folytatásának lehetősége és az oda kapcsolódó fogyasztó és vevőkör képvisel. (V. 1212. L. még Bp. T. 1177/1913., 7868/1925. sz. határozatokat. J. H. D. I. 15. old.) Az üzletátruházás előtt kötött k. e. folytán csökkent tartozásnál nem lehet nagyobb az üzletátvétellel keletkezett tartozás. (H. D. 19.32. 13. old.) Üzletátruházás esetében az átruházó cég könyveiben szereplő követelésék, még ha azok a tulajdonosváltozás előtt behajthatatlanság okából le is Írattak, kifejezett ellenkező megállapodás hiányában a cég egyéb vagyonával együtt rendszerint átmennek az új cégtulajdonos rendelkezési körébe. (H. D. 1932. 142. old.) Az árverési vevő ellen indított perben a C. a korábbi tulajdonos tartozásáért való felelősséget az árverési vevővel szemben az 1908:LVII. t.-c. alapján megállapítja. Abból, hogy az árverési vevő az üzlet korábbi tulajdonosának 2000 pengőt fizetett és ezenkívül elengedte 2867 pengő követelését, viszont a korábbi tulajdonos átengedte az üzlethelyiséget és berendezési tárgyakat, az a következtetés vonható, hogy a korábbi tulajdonos és az árverési vevő a nyilvános árverést csak üzletátvételi akaratuk leleplezésére vették igénybe. Hogy a korábbi tulajdonos vevőközönségének egy része az üzlet zárVatartásának ideje alatt más kereskedőhöz pártolt és hogy az árverési vevő utóbb az üzlet berendezési tárgyait a helyiségből eltávolította, közömbös, mert e tények akkor, amikor a felek között az átvétel, illetve az átadás tekintetében megegyezés jött létre s amikor az árverési vevő a helyiségben ugyainolyan tárgyú üzleti tevékeny-