Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

116 — Folyószámla, elszámolás — csak kár (késedelmi) kamatra — de magasabb kárkamatra — van igénye. (V. 918). Viszont az adós sem igényelheti, hogy a bár túlzott mértékű (14—20%) kikötött kamat a késedelmi kamatba beszámíttassák. (C. IV. 1108/1930.) Ex lege késedelmi kamat csak pénztartozás után áll fenn. Más helyettesíthető dolog szolgáltatásában álló tartozásnál az adóst ez a kötelezettség csak külön kikötés, vagy az illető jogviszonyra vonatkozó külön jogszabály alapján terheli. (C. IV. 1857/1929. H. D. 1931. 56.) Az az adós, aki váltótartozását a lejáratkor nem rendezi, vétkes késedelemben levőnek tekintendő mindaddig, amíg annak ellenkezőjét nem igazolja, miért is a magasabb kárkamatot tartozik fizetni. (IV. 1130.) Ugyanúgy a magasabb kártérítési kamatot tartozik fizetni a kereskedő, aki a kölcsönt üzleti célra vette fel, és nem bizonyítja, hogy késedelme nem vétkes. (G IV. 1108/1930.) A bizonyítási teher megfordításával: a magasabb kártérítési kamat nem volt megállapítható azért, mert nem volt adat arra vonatkozóan, hogy alperesnek késedelme vétkes volna. (Debreceni T. P. II. 2850/1930.) Ha a kártérítés összegével az adós nyilván nem nyerészkedhetett, nem Ítélhető meg a magasabb kárkamat, feltéve, hogy az adós késedelme nem vétkes. (G. VII. 3874/1930.) Későbbi (1931. dec. 4.) kúriai döntés szerint váltó után fizetendő kárkamat mértéke a váltó lejáratát tekintve 1931. okt. 17-ig 12%-nál, ettől az időponttól kezdve pedig 6%-nál magasabb nem lehet. (VI. 116.) Az 1883:XXV. t.-c. 19. §-ának a kamat három év alatti elévülésére vonatkozó rendelkezése a kúria 65. sz. t. ü. döntvénye értelmében csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletekből felmerülő szerződési kamatra alkalmazható s így a vételár utáni késedelmi kamatra ez az elévülési szabály nem áll. (VI. 902.) 6. Folyószámla, elszámolás. Folyószámlaviszony akkor keletkezik, ha a felek abban állapodnak meg, hogy a köztük keletkező követelésiek egyenkénti kielégítése és a teljesített fizetéseknek határozott követelésekre fordítása helyett egymás ellen csak azt a különbséget érvényesíthetik, amely a megejtendő elszámoláskor fennálló követelések és tartozások beszámítása után mutatkozni fog. (V. 365.) Abbatn, hogy a folyószámla megküldése után az adós a hitelező részére annak ajánlatával egybehangzóan elfogadói aláírásával ellátott váltót adott, ia követelés összegének oly elismerése foglaltatik, hogy az már többé kifogás tárgyává nem tehető (V. 209.), ellenben, még ha az adós a f olyószámlakivonatok helyes-