Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Kezesség, egyetemlegesség — 103 Annak a szerződési kikötésnek értelmezésénél, mely szerint a kötelezett addig teljesíti folytatólagos kötelezettségét, amíg vállalkozása oly jövedelmet hoz, hogy jogos érdekének veszélyeztetése nélkül teljesíthet, figyelembe veendő az, hogy az a feleknek a szérződéskötóskori kölcsönös vagyoni helyzetének alapul vételével annak feltételezése mellett történt, hogy a kötelezett társadalmi helyzetének megfelelő létfenntartási érdekei a juttatás álltai veszélyeztetve ne legyenek, és hogy a juttatást a felek kölcsönös vagyoni helyzete indokolttá tegye. (G. IV. 951/ 1931.) Nem lehet szó jogalap nélküli gazdagodásról abban az esetben, ha felek a kiérdemelt ós eredetileg követelt járandóság csökkentésében kiegyeztek, mert a csökkentésnek alapja a felek közötti megegyezés volt, s így az adós nem jogalap nélkül jutott a különbözeiben rejlő vagyoni előnyhöz. (C. IV. 1168/1930.) A külömlböző országokban lévő, azonos nevet viselő cégeket egy és ugyanazon (szállítmányozó) vállalat fiókintézeteinek, öszszességükben pedig azonos jogi személynek kell tekinteni. Különösen megállapítható ez abból, hogy laz egyes cégek által használt levélpapír cégfeliratában az összes cégek (fiókok) szerepelnek, ami arra mutat, hogy ezek a nemzetközi piacon — nyilván üzleti érdekből — egy és ugyanazon vállalat gyanánt kívánnak jelemtkezni. (C. IV. 3772/1929. H. T. 1931. 60.) 2. Kezesség, egyetemlegesség. Kezesség fajának megállapítása. — Kezesség terjedelme. — Kezes szabadulása. — Kezesség és váltó. — önálló adós. — Főügglet és kezességvállalás egymáshoz való viszonya. — Kényszeregyezségi eljárás és kezes. — Adóstárs kedvezményezése. — Adóstársak egymás közötti viszonya. — Közkereseti társaságból kilépett tag. — Tartozásátvállalás. A K. T. 270. §. 3. bekezdésében foglalt az a szabály, hogy a kezes, ha a kezességet kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért vállalta, készfizető kezesnek tekintendő, nem kényszerítő jellegű s nincs kizárva, hogy a felek a kezesség tartalmát s feltételeit eltérően állapítsák meg. (V. 420.) Minthogy a K. T. 265. §-a íszerint is a kereskedielmi ügyletek értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál irányadóul, még ha a felek az okiratban a „készfizető kezesség" kifejezését használták is, az meg nem állapítható, ha az okiratból a feleknek az az ügyleti akarata tűnik ki, hogy a kezes csak akkor legyen felelős, ha az egyenes adós kötelezettségét nem teljesíti. (VI. 362.)