Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

64 — Közkereseti társaság — ügyletekre is kiterjed. Az a körülmény tehát, hogy a textilkereskedő cég soha más részére átutalási ügyletet nem kötött, nem alkalmas annak igazolására, hogy a felperesi közk. társ. képviseletére és jegyzésére jogosult tagja az átutalási ügyletet a felperesi társaság és cég részére kötelező hatállyal meg nem köthette. A K. T. 81. §.-a csupán a társasági tagoknak egymás közötti viszonyát szabályozza, harmadik személyekkel szemben nem hatályos (II. 1593.). A képviseleti joggal bíró társtag által hatálytalanított ügyletet a képviseleti joggal nem bíró társtag, habár üzletvezetési jog meg is illeti, a képviselő tag akarata ellenére újból hatályba nem léptetheti (C. IV. 577/1914.). A törvénynek minden egyes tagot megillető képviseleti jogra vonatkozó általános szabályai alóli kivétel a képviseleti jognak egyes tagokra korlátozása. Mikor tehát megállapodás egy a cégjegyzékbe be sem vezetett társaságnál nem történt, valamint akkor is, ha a megállapodás és bevezetés megtörtént ugyan, de a képviseletre jogosított tag elhalálozása, vagy egyéb okból nem hatályosul, mert a valóságban hiányzik a társaságnak harmadik személyek irányában képviselője: a törvénynek 65. §. 4. p.-jából és 91. §.-ból kitetsző általános szabálya érvényesül (K. J. 1929. 82. old.). Ellenkező helytelen döntés: ÍV. 1041/1914. A K. T. 98. §.-ának második pontjában foglalt rendelkezés, amely szerint a közkereseti társaság feloszlik, ha valamelyik tagja meghal, amennyiben szerződésileg ki nem köttetett, hogy a társaság az elhunyt tag örököseivel folytattassék, — szerződést pótló jellegénél fogva (K. T. 68. §.) nem olyan kötelező szabály, amely a közker. társaságnak az elhunyt tag örököseivel való folytatását kizárná (K. J. 1928. 195. old.). A társasági tag, aki a 100 §. alapján a feloszlatást követelheti, mint kevesebbet, kívánhatja a tagnak az üzletvezetési s képviseleti jogosultságtól akár általában, akár egyes ügyletre vonatkozólag megfosztását (C. IV. 3057/1918. Kovács M.: II. 19—20 old.). Valamely társaság vállalati működésének tényleges megszűnése még magának a társasági viszonynak valóságos megszűnésével sem szükségkép egyértelmű, annál kevésbbé annak jogilag és jogszerűen történt megszűnésével. Ebből következik, hogy a társak jogviszonyainak a megszűnéssel kapcsolatos egyetértő rendezés megtörténte hiányában a feleknek a társaság működése tényleges megszűnésére vonatkozóan egyetértő nyilatkozata nem szolgálhat alapul a társaság megtörtént feloszlásának megállapítására és így nem teheti tárgytalanná a jogszerű feloszlatásra irányuló kereseti kérelmet (II. 1561.). A már tényleg megszűnt társaság feloszlatásának kimondására irányuló kereset indításának és a törvény által nem kény-