Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Remuneráció — 51 lembevételével állapítja meg a remunerációt s nem hagyható figyelmen kívül a munkaadó üzleti eredménye sem. (II. 575.). Amennyiben a remuneráció összege nem az üzleti nyereség bizonyos hányadában állapíttatott meg, vagy nem kifejezetten csupán nyereség esetére köttetett ki, nem függ az üzleti nyereségtől, hanem akkor is jár, ha az üzleti év veszteséggel végződik (III. 575; II. 905.). Munkaadó állandóan azt a gyakorlatot követte, hogy tisztviselőinek negyedévenként további egyhavi fizetést adott. Az üzleti eredménytől független ez az illetmény a fizetésnek szerződésszerű kiegészítő részévé vált. Bár a nyugtákban ez az összeg remunerációnak neveztetik, de annak nem elnevezése, hanem lényege az irányadó S úgy a felmondási időbe, mint végkielégítésbe beszámítandó. (II. 1616; I. 1045.). A remuneráció csakis a tényleges szolgálat idejére jár: a betegszabadság idejére nem. (I. 1016.). A fennebbi állandó gyakorlatban megnyilvánuló felfogás mellett ez az 1926. évből származó döntés már nem áll meg. A r. t. igazgatósága több (14) éven át megszavazta az alkalmazottak félhavi fizetését karácsonyi, — félhavi fizetését pedig újévi ajándékul. A Kúria kimondja, hogy mivel juttatás meg vagy meg nem adása az igazgatóság külön elhatározásától függött, ez esetről-esetre elhatározott ajándéknak tekintendő s még abból sem származik erre vonatkozó igénye az alkalmazottnak, hogy elbocsájtása után ezt az ajándékot a többi tisztviselőknek megszavazták. (Ellentétes a gyakorlattal.) Az 1920. évi 1910. M. E. sz. rend. 9. §-a értelmében a végkielégítés kiszámítási alapja az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabérnek egy hónapra eső része. Az említett szakaszban felhívott 7. §. 2. bekezdése felsorolja ugyan azokat a javadalmazásokat, melyeket a végkielégítésbe beszámítható munkabér megállapításánál nem lehet figyelembe venni; ez a kivétel azonban nem érinti a 7. §. 1. bekezdésének azt az általános szabályát, mely tüzetesen meghatározza, hogy mit kell munkabérnek tekinteni ? E jogszabályt a 9. §-al egybevetve az a munkabér irányadó, melyet az alkalmazott a szolgálati viszony megszűnésekor érvényben álló szolgálati szerződése értelmében élvezett és a munkabér fogalma alá eső bármi néven nevezendő és rendszeresen fizetett pótlék, segély, jutalék, nyereségrészesedés, természetbeni szolgáltatás, stb., ekként a munkabér fogalma alá esik a kifejezett, vagy hallgatólagos szolgálati szerződésen alapuló, tehát a munkaadó tetszésére nem bízott és az üzleti eredménytől független remuneráció is, amely azáltal, hogy ily módon állandóan és rendszeresen "fizettetik, a fizetés kiegészítő, részévé válik. A 7. §. 2. bek-e ezzel szemben csak az önkéntes juttatásként, kötelezettség nélkül 4*