Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Járandóságok esedékessége — 47 következtetni, hogy a végkielégítés megítéléséhez a rendelet 9. §. értelmében szükséges 5 évig megszakítás nélkül eltöltendő szolgá'ati időbe az iparossegédi minőségben eltöltött időt is figyelembe lehet venni (II. 1088.). Habár tengeri gőzös parancsnokára az 1868: XXX. t.-c. által magyar jogszabály erejére emeli 1774. április 25-én kibocsájtott »Eűiiio Poii i o di Navi.;az"one Merkantilem alkalmazandó, konkrét esetben a Kúria a gőzhajóparancsnok végkielégítésénél az 1910/ 1920. M. E. sz. rend. hasonszerűsége alapján a végkielégítés szempontjából a szolgálati időbe a szolgálat folytonosságára és szétválaszthatatlanságára és arra tekintettel, hogy a tengerészeti szolgá'at a tisztviselőinél magasabbrendű és nagyobb felelősséggel járó: a tengerésztiszti szolgálatot beszámította (III. 36.). Halál esetére szerződésileg kikötött végkielégítés öngyilkosság esetén nem jár; mert a szerződés szavainak közönséges értelme s a rendes életfelfogás józan méltatása mellett csak oly értelmet lehet adni, hogy az elhalálozás kifejezés alatt a felek az alkalmazott ha'á'ának akaratától és elhatározásától függetlenül való bekövetkezését tartották szem előtt. (I. 894.). j) A szolgálati viszony rögtöni hatályú felbontásánál járandóságok esedékessége; kártérítési igény. Jogszabály az, hogy ha a munkaadó alkalmazottját rögtöni hatállyal elbocsájtja, a felmondási időre járó illetményeit egy összegben tartozik megfizetni. Az azonnali hatállyal felmondó alkalmazott járandóságait illetőleg a Bpesti Tábla egy alkalommal kimondja, hogy mivel fizetése a szolgálati idő alatt is csak havonként volt esedékes, követelésének egy összegben való megítélése által kedvezőbb helyzetbe jutna, mint amilyenben akkor volna, ha állását nem hagyta volna el. Ezért a már lejárt havi fizetéséket egy összegben, a jövőben lejárókat pedig minden hó i-én bekövetkező esedékességgel itéli meg. (II. 1089.). Hasonló esetben kimondja a Kúria, hogy a szerződés hátralévő egész időtartamára esedékes havi fizetések, — tehát nem a felmondási időre járók, — egy összegben nem Ítélhetők meg. A munkavállaló ugyanis nem juthat előnyösebb helyzetbe a szerződés tényleges teljesítése nélkül mintha a szerződés egész időtartama alatt teljesített volna szolgálatot. Ugyanez az Ítélet kiemeli azt a gyakorlat által igen sokszor elhanyagolt szempontot, hogy a szerződés le nem szolgált hátralévő tartamára a munkaadó szerződésszegése okából megítélt igény kártérítési jellegű s igy az alkalmazott esetleges újabb elhelyezkedése mint ká.enyhí ő körülmény hatással lehet a munkaadó fizetési kötelezettségének mérvére. (III. 1375.)Sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem kényszeríthető