Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

48 — Járandóságok esedékessége — és ítélettel sem kötelezhető arra, hogy a szolgálati viszonyt akarata ellenére folytassa, hanem csak arra, hogy a szolgálati viszony jogellenes megszüntetésével a másik félnek okozott kárt megtérítse (P. H. T. V. köt. 785. sz.). Szabályként e kárigény a felmondási időre járó járandóságokban van limitálva és vélelmeztetik; az ezentuli kár, mint az alábbi ítéletek mutatják, bizonyítható az általános szabályok szerint. Jogszabály, hogy ha a szolgálatadó az alkalmazottat a meghatározott szerződési idő letelte előtt jogos ok nélkül elbocsájtja, az alkalmazott a szerződésnek hátralévő időtartamára eső összjárandóságait kártérítésként követelni jogosult, ha más helyen a képességének, szakértelmének megfelelő alkalmazást nem talált és ennek folytán a károsodását nem volt módjában elhárítani; amennyiben viszont a munkavállaló, a szerződésnek hátralévő időtartama aalatt másut vállalt alkalmaztatásából jövedelemre tesz szert, ez a jövedelem a munkavállaló kártérítési igényébe beszámítandó. (IV. 292.). Az alkalmazottnak az 1884: XVII. t.-c. (Ipartörvény) 97. §.-a alapján kialakult állandó bírói gyakorlat szerint a törvényes felmondási időre járó illetményhez jogos igénye van, tekintet nélkül arra, hogy a felmondásból őt külön kár érte-e és hogy a felmondási idő alatt keresettel rendelkezett-e vagy sem. Ha azonban az alkalmazott nem csupán a törvényes felmondási időre járóan, hanem azontúl a szolgálati szerződésben kikötött és még le nem járt egész szolgálati időre kívánja igényét érvényesíteni, ez esetben az id. törvény 97. §.-ának rendelkezése nem alkalmazható, hanem ez esetben az alkalmazott követelése, mint kizárólagos kártérítési követelés jelentkezik. Ezzel szemben pedig nem közömbös annak megállapítása, hogy az alkalmazott a szerződéses idő hátralévő tartalma alatt kárt szenvedett-e vagy sem, illetőleg, máshol hasonló javadalmazású állásban volt-e és hogy ezen idő alatt mennyit keresett, mert ezáltal az alkalmazott kára kétségtelenül csökkent. A kártérítési követelés jogi természetéből folyik egyszersmind, hogy az alkalmazott is tartozik kárának minél kisebb terjedelemre szorítására nézve közrehatni és máshol hivatásának megfelelő munkát vállalni (III. 7.). Ha az alkalmazott felmondása folytán munkaadó őt a szolgálat alól felmentette, a felmondási időre eső egész illetményét egy összegben előre kiadni nem tartozik, miután e kötelessége csak a jogtalan azonnali elbocsájtás esetén áll fenn (III. 1376.). A felmondási időre járó illetmények egy összegben és azonnal csak akkor követelhetők, ha a munkaadó alkalmazottját felmondás nélkül jogtalanul elbocsájtja ,vagy ha az alkalmazott szolgálatát a munkaadó hibája folytán jogos okból azonnal elhagyja. Ha az alkalmazottnak jogos oka volt a szolgálatból