Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

46 — Végkielégítés — mérvadó két évi vagy azt meghaladó szolgálatnak már a felmondás időpontjában fenn kell forognia (I. 1189.). A végkielégítés természeténél fogva a szolgálat befejezése után illeti meg az alkalmazottat, annak megállapításánál tehát a szolgálati viszonynak megszűnéséig eltöltött szolgálati időt teljesen számításba kell venni, vagyis nem csak a szolgálati viszony felmondásáig, hanem a felmondási idő leteltéig folyó szolgálati időt is; mert a határozatlan időre kötött szolgálati viszony nem a felmondással, hanem csak a felmondási idő leteltével szűnik meg még akkor is, ha a munkaadó az alkalmazott szolgálatát a felmondási idő alatt igénybe venni nem kívánja, vagy ha felmondás nélkül, de jogtalanul bocsájtotta el az alkalmazottat (1. 41. sz. döntvény Ind.-ból; IV. 238; II. 1041.). A szolgálati viszonynak felmondással való megszüntetése esetén a felmondási idő a nyugdíjjogosultság megállapításához szükséges időbe beszámítandó (P. H. T. V. 788.). Azonnali jogtalan elbocsájtás esetén a szolgálati éveknek a nyugdíjigény és a végkielégítés szempontjából való számbavételénél a tényleges szolgálatban töltött időhöz a felmondási időt is hozzá kell számítani (P .H. T. V. 788.). Ha a munkaadó a szolgálati viszonyt az alkalmazott hibáján kivül eső okból felmondás nélkül szünteti meg, a végkielégítési igény és a végkielégítés mérvének megállapítása szempontjából a felmondási idő a tényleges szolgálati időhöz hozzászámítandó (III. 1075.) Az 1910/1920. M. E. sz. rend. 9. §.-a a végkielégítés alapjául beszámítandó szolgálatnak csak a tényleges szolgálatot és a háborús katonai, vagy ezzel egy tekintet alá eső szolgálatot nyilvánítja és a bírói gyakorlat beszámítja a tényleg ki nem töltött időt is, ha annak kitöltésében az alkalmazottat a munkaadó jogellenes ténye gátolja. Ellenben a tényleg nem a munkaadónál teljesített más szolgálat a végkielégítés szempontjából csak kifejezetten erre vonatkozó kikötés esetében számítható be (III. 132.). Az özvegyet férje jogán megillető végkielégítési igény gyermekei részéről nyújtandó törvényes tartást megelőzően veendő igénybe. (Bpesti Tszék 38 Pf. 10840/1927.). Munkavállaló 11 esztendeig mint iparossegéd állott munkaadó szolgálatában. Ezt követőleg és folytatólagosan, mint kereskedősegéd szolgálta őt. Az iparossegédi minőségben eltöltött időt a végkielégítés kiszámításánál a bíróság nem veszi számításba, mert az 1910/1920. M. E. sz. rend. 1. §.-a értelmében a rendelet hatálya csak azoknak szolgálati viszonyára terjed ki, akik kereskedőknek, vagy iparosoknak vállalatában, mint tisztviselők, vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva s a rendeletnek nincs oly rendelkezése, melybői okszerűen arra lehetne